𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 15/1×Ú𝕛 𝕜𝕖𝕫𝕕𝕖𝕥×

•Pán szemszöge•

Az esőcseppek hangosan folytak tova az aranyozott ablakon,s kopogva értek földet a márványozott szegélyen. Halk csopogás hallatszott a kis udvari tóból. Az idő csendes volt, mégis hangos.. Az orgona erőteljes zenéje inkább elnyomta az itt lévőket,mintsem izgalmat keltett volna bennük. Szinte elfojtott szavak hallatták magukat itt-ott a hatalmas palota teremben. Apró suttogások,ámulások..Kritikus,s dicsérő szavak..
Majd elhalkul a kitöltő szerepet betöltő zene,s felcsendül az az ének.. Lassú, könnyed dallamokkal vonul be az én hercegnőm a hatalmas terembe. Minden szem reá szegeződik.. A feszélyezettség legkisebb jelét sem látom rajta, ragyogó vörös fürjeivel szinte végigsiklik a márványpadlón. Csupán cipője hangos,ütemezett koppanásai visszhangoznak, vagy elnyomott társaink irigy sóhajai.
Megáll előttem,s lassan,szinte kínzóan emeli rám gyönyörű, csillogó zöld tekintetét,amibe minden alkalommal újra,s újra beleszeretek. Feledhetetlen pillanatok..
Az orgona elhalkul,majd a legidősebb tündér szót kér magának.
-Egybegyültek! Sohaország népe! -nézett körül,mintha csak meg akarna bizonyosodni,hogy valóban jó helyen tartja szónoklatát,- Azért gyültünk itt össze,hogy megkoronázzuk uralkodónk,s ő jövendőbeli királynéját. Kérem,álljunk fel,s kérjünk áldást királyunkra! -a nép óvatosan felállt helyéről,majd összekulcsolt kézzel mormolta el saját kívánságait,majd vissza is ültek egyesével.
- Pán Péter! Kérlek lépj elő! -szólított meg a tündér,s eléléptem,majd letérdeltem. - Immáron rád bízom én,s Sohaország minden népe országunk irányítását, kérünk légy jó,s becsületes; védd meg a jót,pusztítsd a gonoszt,s ha néped élete a tét,ne féljen ölni kezed! Ígérd,hogy mindenkoron igazságos leszel,nem saját javad szolgálod,s féled az Istent,ki népünk is megsegíti majdan!
-Ígérem.
-Ígérd - folytatta,- hogy királynédhoz hűséges leszel örökkön,s meg nem csalod azt!
-Ígérem! -feleltem újabban.
-Akkor hát koronázlak én téged a rámbízott hatalomnál fogva Sohaország királyává! -mondta ki az utolsó szavakat,majd fejemre helyezte a koronát.

•Lisa szemszöge•

Majd a fejére helyezte a koronát.
Ott állt,s felemelkedett,a néppel nézett farkasszemet. Majd ahogy ezt itt szokás meghajolt előttük; ezt követően pedig mindenki Pán előtt hajolt meg,tiszteletük kifejezve ezzel királyuk iránt.
-Kérlek téged,Lisa Morgan,Pán király hivatalos választottja,hogy lépj elő! - ezüstös ruhámban óvatos mozdulatokkal lépkedtem előre, egyenesen Pánnal egy vonalba,aki kedélyekkel telien kereste tekintetem,ám engem inkább az aggodalom töltött el..

Megálltam a tündér előtt,majd oldalra néztem; Pán büszke és szerelmes pillantásával találtam szemben magam.

Ebben a pillanatban rájöttem, hogy őszintén szeretem őt, igazán,s hogy sohasem szerettem valakit még ennyire mint őt, viszont engem sem szeretett még így senki sem.. Kivéve talán édesanyám.. Mily büszke lenne rám, ha most látna..

-Lisa Morgan! -intett kezével nekem a tündér, amiből egyből leszűrtem mit is szeretne, így letérdeltem elé.
- Kérlek téged én a magam,s népünk nevében,hogy légy méltó királynénk, légy jó,s becsületes, igazságos. Kövesd királyunk példáját! Ígérd hát,hogy mindig országunkat helyezed előnybe mindennel szemben, hűséges maradsz népünkhöz a legnehezebb helyzetekben is,csatát vívsz az ellenséggel,s ölni képes majd kezed értünk,s királyodért!
-Ígérem!- tettem közben szívemre a kezem.
-Ígérd,hogy hűséges maradsz Péter Pán királyhoz, míg szíved dobog,s vér folyik testedben!
-Ígérem!
-Akkor tehát a reám bízott hatalomnál fogva koronázlak téged Sohaország kiráynéjává,s Pán Péter becsületes,s hivatalos párjává! -majd fejemre helyezte az aranykoronát.

Felálltam,s Pán példáját követve én is meghajoltam immáron népem előtt,majd ők is megtették ugyanezt.
Hangos taps zendült fel,s egyenként jöttek oda mindannyian gratulálni és tiszteletük kifejezni felénk.

•
-Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyen örömöt,szinte átjárja az egész testem! - mosolyogtam boldogan,majd kényelmesen elhelyezkedtem a kényelmes ágyon.
- Fogalmad sincs mennyire örülök az örömödnek,s annak,hogy most veled lehetek,itt.. - simította végig az arcom,majd ellépett tőlem,hogy le tudja venni ingjét.
- Pán..
- Igen hercegnőm?
- Miért pont engem választottál mindazok után ami történt? -kérdeztem;ajkaim elnyíltak egymástól,majd óvatosan simítottam végig az ágyon zavaromban.

- Ez rendkívül egyszerű..- mosolyodott el, és megköszörülte torkát,- Mert szerelmes vagyok beléd, és az első pillanattól kezdve az voltam!- lehelt csókot ajkaimra.

-Lis..
- Hmm? -motyogtam vissza, miközben már majdnem elnyomott az álom.
- Holnap körbe szeretnélek vezetni a palotában,rendben?
- Rendben..- mondtam,majd el is aludtam Pán karjaiban,ám fogalmam sem volt milyen dolgokat tartogat nekem ez a palota..