𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part8×𝕄á𝕤𝕚𝕜 𝕙𝕖𝕣𝕔𝕖𝕘?×

•Lisa szemszöge•

A nap csekély mértékben világította meg immáron a tájat körülöttem,mintha napok óta aludnék,csak feküdnék tudatlanul.. Zavartan vakartam meg a tarkóm és ültem fel. Még mindig ugyanabban a fehér ruhában voltam, mezítláb, rengeteg piszokkal és vérrel a testemen.. Minden porcikámból sugárzott a fájdalom,az arcom sajgott,a hajam kócosan és koszosan omlott a vállamra; az immáron beszürkült ruhámat hatalmas szakadások díszítették.. Remélem Pán nem bánja.. Apropó Pán..
Hirtelen ugrott be minden emlékkép, és azonnal lejátszódott előttem mit is tett velem..
Nyöszörögve temettem a tenyerembe az arcom. Hogyan fogom kibírni ezt a kínzó lelki- és egyben testi fájdalmat?

Pillanatok kellettek mire érzékelni kezdtem magam körül a külvilágot..Oldalra néztem, és abban a pillanatban az ijedség és a félelem ereje rántott magával. Pán egy fa mellett térdelt,fejét a fa törzsének támasztva,keserves zokogás közepette. Oda szerettem volna menni, és megnyugtatni,bármi miatt is sír,de rögtön minden bevillant, és semmi áron nem akartam egy érintést sem rá pazarolni. A csalódás és a harag izé töltötte meg számat, és úgy éreztem soha többé nem akarok hallani felőle..

•Pán szemszöge•

Már órák óta a nagy tölgyfa mellett térdeltem, és öntöttem ki a világnak a lelkem,amikor halk neszt hallottam az előttem lévő bokorból..
-Pán.. Hát te meg mit csinálsz itt?- állt meg előttem óriási meglepetésemre Robert,-Te sírtál? Mi történt?
-Robert..Ez..Nem tudom mit mondhatnék..- akadt el a hangom minden egyes szó után, egyszerűen annyira fájt Lisa elvesztése, hogy legszívesebben felmarcangoltam volna a szívem..
-Mi történt Lisa-val Pán?
-Meg..meg..meghalt!-törtem ki újra keserves zokogásban,-Robert! Annyira fáj!Szeretem őt, kegyetlenül, ő pedig itthagyott engem! Önszántából!Belefojtotta magát a vízbe! Miért?-sírtam tovább. De a barátom semmi együttérzést nem tanúsított,mintha nem is vett volna komolyan..
-Vicces vagy Pán, igazán jól színészkedsz!-nevetett jóízűen,- Majdcsak elhittem,de befejezheted, és szólhatsz Lisa-nak,hogy bújjon elő a bokor mögül!-mutatott az említett növényre,amikor szó szerint a ájulás kerülgetett.
Lisa ott állt,teljes alakjában,az arcáról ijedséget és félelmet lehetett leolvasni.. Mintha ő is megszeppent volna a helyzet miatt. Rám emelte igéző tekintetét,de szerelmes pillantás helyett utálattal telien nézett rám, és a másik irányba indult el. Elfogott a hányinger,dehát ő nem lehet itt! Ez szinte csodával határos;hiszen rengeteg ideig nem lélegzett! De mégis előttem volt ő,a távolodó alakja..Utána akartam kiabálni,a karjaimba fogni,megcsókolni,hogy hát mégis él! De ő szimplán elment.. Mintha semmi sem történt volna..Mintha csak egy film forgatásáról tartana hazafelé ,ahonnan hazamegy,megissza a kávéját és lefekszik aludni egy jó forró fürdő után. Elképedtem;hiszen az arckifejezéséből sugárzott, hogy mennyire fáj neki a mozgás, ő mégis ment, és csak ment..
Nem akartam utána menni, hagyni szerettem volna, míg megnyugszik,bármi is zaklatta fel a kicsiny lelkét! Hiszen majdnem meghalt!!
Tudta, hogy könnyűszerrel utolérhetem ha akarom,de mégis kockáztatott,ennyire távol akar lenni tőlem! Ennyire haragszik rám! Mit tehettem, borzasztó ember vagyok..

•Lisa szemszöge•

Amikor a szőke fiú rám mutatott, és felhívta rám Pán figyelmét,szinte egy pillanat alatt pörgött le előttem az életem.Nem akartam odaadni magam Pánnak,nyilván szerettem őt, és idővel szerettem volna ha megtörténik,de nem most, és nem így! Azt akartam,hogy szerelmes legyek, őszintén, teljesen! De nem tudtam még úgy nézni rá,szerelemmel telien.. Nem volt bennem az a szikra,hogy én akarom azt a dolgot.. Lehet ha úgy alakul, és megtörténik nem bánom meg,hisz bíztam benne,de tudtam,hogy neki csak a hatalom miatt lett volna fontos, tehát kihasznált volna..
Utáltam őt, és magamat is,hogy hagytam,hogy így kifacsarja a szívem; dehát az időt már nem tudjuk visszapörgetni..

••
Észre sem vettem,hogy már órák óta bolyongok az erdőben.. Megint.. Szerintem nálam ez újfajta hobbi,hogy elmenekülök a probléma elől,ami általában Pán, és addig tekergek a sötét rengetegben amíg valaki rám nem talál. Ám most nem volt senki aki rám találjon, még csak egy vadállat sem volt a közelben..
Csak mentem és mentem, amíg egy óriási, régimódi kastélyszerű épülethez nem értem. Kicsit szépség és a szörnyeteg érzésem volt, hisz megfordult a fejemben,hogy bemegyek, hátha a táncoló tárgyaktól kapok egy kis kiszolgálást..
Jót kuncogtam a saját nyomoromon,de végül úgy döntöttem, tényleg bemegyek. Aki mer az nyer,nem igaz?
Kicsit furcsa érzés kerülgetett, amíg felfelé mentem az óriási lépcsőn,hiszen Pán sosem említette,hogy lennének itt házak, vagy akármilyen emberszerű dolgok. Sohaország a tündérek és a varázslények lakta hely,nem?

Egy óriási két szárnyas ajtó elé értem,ami már kicsit megkopott arannyal és ezüsttel volt díszítve. Úgy döntöttem bekopogok.. Egy nagy sóhaj kíséretében emeltem fel kezem, és erőteljesen megkocogtattam az ajtót. Nagy levegőt vettem,majd újabb kopogást próbáltam volna megkísérelni, ám ekkor egy magas, hidrogénszőke, tengerkék szemű fiatal fiú nyitott ajtót..

Őszintén meghökkentem,hiszen mindenre számítottam,csak erre nem.. A fiú bájos mosoly kíséretében fürkészte arcom, mintha egyáltalán nem bánta volna, hogy az éjszaka közepén egy vadidegen lány,csapzott külsővel kopogtat be hozzá..
Épp szólásra nyitottam volna a szám,de ő megelőzött..

-Szia szép hölgyem!Mit szeretnél ilyenkor éjnek évadján?-ejtette meg az első kérdését, ám alig tudtam szólásra nyitni a szám. A bájos külsejével és a kedves szavaival annyira a zavarba hozott..
Fehér inge elegánsan feszült rajta,bár felül nem volt begombolva, így látni engedte meztelen,kidolgozott felsőtestét..

Annyira tökéletes volt..
-Öhm.. Én csak..Nincs hol aludnom, és nagyon hideg van odakint,fogalmam sem volt, hogy ki lakik itt,de megkockáztattam,hogy talán a tulajdonos befogad,ha csak egy éjszakára is..Kérem uram..Nagyon fájnak a sebeim, és a végtagjaim is,kimerültem a sok futásban, és nem szeretném ha bárki is rámtalálna.. Kérem..- suttogtam az utolsó mondatot elhalva,mire kibuggyant egy könnycsepp a szememből,amit a sáros ruhámmal próbáltam letörölni.
-Hé,semmi baj,gyere..-majd megfogta a kezem óvatosan, és lassan bevezetett a házba.
-Igazából el is felejtettem megkérdezni, hogy is hívnak? -pillantott hátra kissé furcsálással a tekintetében,mintha sejtett volna valamit..
Kérdésére megtorpantam, és válaszra sem mertem nyitni a szám...