𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 14 ×𝕜𝕚𝕣á𝕝𝕪𝕟é𝕞×

-..Lisa Morgan.. Lennél a királyném?.. -hallottam a számomra valaha volt legfontosabb ember megszólítását. Királyném, királyném.. Csak ez a szó járt a fejemben,s hogy engem választott; engem,aki elhagyta őt,bár okkal,de mégis.. Megcsaltam őt,becsaptam,gaz tettemmel átvertem, mégis én vagyok számára az egyetlen. Hihetetlen..

•Pán szemszöge•

Feltettem neki a kérdést,az egész nép előtt.. Igen,pontosan tudtam, hogy megcsalt,hiszen akkor nem lenne itt,de nem tudhatta. Kétségbeesett volt, és tehetetlen; egy idegen helyre került,idegen,varázslatos emberek és lények közé.. Ő ember, fogalma sincs és soha nem is volt a mi világunkról. Én voltam számára az egyetlen akiben bízhatott,akit szerethetett kölcsönösen,de én is elhagytam, legalábbis abban a pillanatban ő így érezte. Úgy gondolta elárultam őt,kihasználtam.. Talán én is hasonlóan cselekedtem volna. S pontosan tudom,mennyire ártatlan lelkű és szelíd, fogalma sem volt,hogy milyen csapdába sétál éppen bele amikor Jacobhoz ment. Az a gaztevő! Teljesen kihasználta a szerelmem,azt akit a legjobban szerettem valaha is.. Oh, esküszöm én bármire,hogy mihelyt elkezdődik közös uralkodásunk,a földdel egyenlővé teszem ezt a szerencsétlent!
-Lisa Morgan! Mit felelsz hát kérdésemre? Igent mondasz? -ejtettem ki óvatosan és lágyan a szavakat. A nép lélegzet visszafojtva figyelt,a lányok pedig rosszindulatúan sugdolóztak..Magam sem tudtam mire számíthatok válaszát illetően,de őszintén reménykedtem majdani bizalmában felém.

-Én.. én..-dadogott édesen,-Igen.. igent mondok.
Igent mondott! Ez hihetetlen számomra,nem tudnám leírni azt az örömöt amit legbelül érzek,a szívem zakatol,a lelkem mintha virágba borult volna. Már semmi és senki nem választhat el életem egyetlen szerelmétől!

A tündér hangosan kurjantott fel: -Éljen hát Sohaország királya és királynéja!
A nép hangos rivalgásban és tapsban tört ki,immáron jogosan,ha fogalmazhatok így.. Lisa mellém lépdelt,s ösztönösen húztam magamhoz a derekánál fogva.
-Gyönyörű vagy hercegnőm..-néztem a szemébe őszintén.
-El sem tudom mondani mennyire hiányzott már ez,s legfőképpen te, Pán! - őszintén nevette el magát,s olyan édesen..
-Szerelmem,vagyis királyném..-javítottam ki magam kuncogva,- tudod mi következik most?
-Hát nem igazán,mert tudod nem voltam még ilyen helyzetben,nem is tudom mit kell tennem,ráadásu...- csókommal hallgattattam el Lisa aranyos kis makogását,ezt látva mindenki füttyentett,s kiabált: - Éljen Pán király és királynéja!!

Soha életemben nem éreztem még magam ennyire boldognak, úgy gondolom, sőt,tudom; hogy Lisa Morgan megadta nekem mindazt amire valaha is szükségem volt és lehetett,ám tudtam,hogy nekünk még közel sem jött el a történetünk vége.. Sőt, még csak most kezdődik igazán..