𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 16×𝔸 𝕕ö𝕟𝕥é𝕤×

וPán szemszöge•×

Az én Lisám ájultan feküdt a földön. Fogalmam sincs,hogy igaz e,ez a dolog, viszont ha igaz,akkor az sok mindenre derít fényt. Mi van,ha tényleg így van,ha tényleg Lisa az elveszett hercegnő.. De akkor miért Lisának hívják,ha igazából Rosella? Bár a két név rendkívül hasonlít, és a vezetéknév is egyezik. Nem tudtam mindezt mire vélni,féltettem Lisát, leginkább a lelki állapotát,sok volt neki mindezt felfogni és feldolgozni ami eddig történt, félek,hogy sok lesz neki mindez..
Aggódva figyeltem minden rezdülését,majd óvatosan karjaimba kaptam és az ágyába fektettem,majd leültem mellé,s óvatos mozdulatokkal simogattam a gyönyörű rózsás arcát.

-Pán..- kezdett el tapogatózni,mire azonnal a kezembe vettem a törékeny kis végtagját.
- Itt vagyok kedvesem,sosem hagylak magadra!..- nyugtattam, s közben simogattam az arcát,azt az arcot,amibe annyira szerelmes vagyok. Majd valami forróságot éreztem.. A homloka.. Lángolt..
- Lucinda!! Amelia!! LUCINDA!!! VALAKI JÖJJÖN MÁR AZ ÉG SZERELMÉRE!! - ordítottam magamból kikelve,aggodalmam fokozódásának hatására.
- Uram.. Kérem ne haragudjon, siettünk ahogyan csak tudtunk!..

-DE HARAGSZOM, MÉG EGY ILYEN HIBA ÉS KIRÚGOM MINDANNYIUKAT!
- Őszintén sajnálom.. Mit parancsol? - kérdezték,hajlongva előttem.

- Úrnőtök beteg,azonnal csillapítsátok a lázát valahogyan, engedjetek neki fürdőt, és azonnal hívjatok orvost! Te ott! - mutattam az egyikre,- Szaladj hamar a patikáshoz, kérd a legdrágább gyógyszert! Ha bármi baja lesz,garantálom,hogy mindannyiótoknak fejét veszem! IGYEKEZZETEK MÁR!

••
- Édes Lisám.. Hogy érzed magad? - keltegettem a kedvesem, miután az  orvosnak sikerült lehúznia a lázat. Véleménye szerint a stressz okozhatta a hirtelen betegséget.
- Pán,- ült fel,- Már sokkal jobban vagyok. Köszönöm neked..
- Ez természetes angyalom.
- Nem játszol nekem? Régen is imádtam hallgatni! - csillant fel a szeme.
- Dehogyisnem! Mit szeretnél hallani?
- Talán öhm.. Nem tudom,rögtönözz!
Egy csodálatos szerelmes dallamot kezdtem el játszani neki, miközben az ölembe feküdt és élvezettel hallgatta.

- Kedvesem..Gondolkodtam,- szólalt meg egy idő múlva, - Talán megkeresem a nevelő szüleim, ők talán választ tudnak adni nekem ezzel a felmerülő kérdéssel kapcsolatban..
- Lisa! Neked teljesen elment az eszed? - csattantam fel,- Most is belázasodtál egy ilyen dolog miatt, nem gondolhatod komolyan, hogy még nagyobb stressznek teszed ki magad! Ráadásul azok vérbeli férgek!

-Pán! Ne kezdd már! Hogy tudhatnám meg,hogy tényleg én vagyok e.. Ő.. Vagy sem.. Végre kibékülhetnék önmagammal! Egészen idáig utáltam magam, és abban a tudatban éltem, hogy annyira selejtes vagyok, hogy a saját anyámnak sem kellettem! El bírod te képzelni mennyit szenvedtem a Darling családnál? Nem.. Fogalmad sincs róla! Most pedig le akarsz beszélni az egyetlen lehetséges dologról, amiből kiderülne az igazság?
- Lisa.. Kérlek ülj le, beszéljük meg! Miért pont hozzájuk menjünk? Nem akarom, hogy találkozz velük! Kitudja mit csinálnának veled. Maradj itt,neked itt a helyed,Sohaországban! Te vagy a királynő! Nem mehetsz el..
- Szóval neked egyáltalán nem fontos az én életem? Téged csakis a te kis királyságod és hírneved érdekel!
- Nem,nem erről van szó.. Kérlek..
- Nem Pán,most felöltözöm, és elmegyek először is az árvaházba,mindent tudni akarok a múltamról..
- Kérlek..- fogtam meg a kezét,- Ne csináld! Visszamész abba a szörnyű világba?
- Nincs más választásom..- vette ki kezét az enyémből,- így döntöttem.

Felálltam, és szorosan magamhoz öleltem az én hercegnőm.. Hihetetlen,hogy mennyire bátor és elkötelezett. Ilyenkor újra és újra megfogalmazódik bennem,mennyire boldog vagyok mellette, és mennyire hihetetlenül szerelmes vagyok belé. Áldom az eget minden pillanatban, hogy magam mellett tudhatom; nem ismerek nála csodálatosabb teremtményt.. Már az első pillanattól kezdve, ahogy belenéztem abba a csillogó szempárba, tudtam,hogy ő nekem lett teremtve. S bár, megannyi fájdalmat kellett megélnie ahhoz, hogy most karjaimban tarthassam, úgy vélem,talán megérte.. Talán megérte mindkettőnknek mindazt az időt kivárni, míg egymásra találtunk. Hiszen tengernyi nehézség és nélkülözés,hiba ellenére kiálltunk egymás mellett, és visszataláltunk egymáshoz..

- Biztos vagy benne kedvesem?
- Igen Pán, eldöntöttem.
- Akkor hát vigyázz magadra,de tudd,hogy nem egyedül vágsz neki.. Örök hűséget fogadtam, így hát örökkön melletted leszek.

•Sziasztok!! Kicsit sokat késve,de itt az új rész, ígérem,hogy lassan beindulnak az izgalmak😉🥰
×Szerintetek is vannak Pánnak kisebb hangulatingadozásai? 🤔×