𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 5×𝕋𝕖 𝕠𝕥𝕥×

Wendy..Aki annyi fájdalmat hozott már az életembe, és kénytelen voltam eltűrni;most itt állt előttem, és édesen enyelgett Pánnal.
Alig vettem észre,de egy kósza könnycsepp gördült le arcomon,majd úgy éreztem itt sincs semmi keresnivalóm.
Nem gondolkodtam sokat,hátat fordítottam mindennek és elindultam előre,de nem ugyanoda,ahol először voltam. Egy fenyőerdőbe szaladtam be. Még teljesen világos volt,a napsugarak szépen világították meg a ritkán elhelyezkedő mohás fatörzseket.
Amikor elég mélyre értem a sűrűben,leültem az egyikre és sírni kezdtem. Nem bírtam tovább,kiadtam magamból minden fájdalmat,amit az évek alatt elfojtottam magamban. Remegtem, sírtam,kiabáltam; csak nem akartam már érezni.. Oly szépen, és meseszerűen történt az egész,gyorsan mint a filmekben;de mégis annyira hinni akartam benne. Nem tudhattam,hogy Pán mit gondol erről a lányról, hisz nem adott okot féltékenységre,viszont ismertem Wendyt..Tudtam, hogy mindent el fog érni amit akar, én pedig nem tudom megakadályozni, talán nem is akarom..

Teljesen besötétedett mire meg tudtam nyugodni. Nem tudtam hol vagyok,de igazán nem is érdekelt;letelepedtem a fatörzs mellé,majd aludni próbáltam. Rengeteg dolog kavargott a fejemben, szinte már fájdalmas volt;viszont más is.. Úgy éreztem mintha tüzelt volna a homlokom,szédültem és borzasztóan voltam; valószínűleg a sok sírás miatt.. Végül nem vettem figyelembe,álomra hajtottam a fejem, és csak reménykedni tudtam,hogy jobbra fordul majd sorsom..

•Pán szemszöge•

Újak érkeztek, kötelességem őket fogadni és eligazítani, csináljak bármit is éppen. Így volt hát most is,sajnos nem tudtam bevallani érzelmeim Lisának, pedig oly tökéletes alkalom lett volna.Viszont ami késik nem múlik,egyre jobban szerelmes vagyok ebbe a lányba,a csodás megigéző tekintete,vagy a vállaira omló, dús vörös haja,a kecses mozgása; elbűvölő..
Az érkezetteknek nem szenteltem nagyobb figyelmet, elmondtam a szokásos tudnivalókat, eligazítottam őket,majd váltottam velük pár szót. A fiú nagyon kedvesnek tűnik, igazán szimpatikus; úgy érzem jó kapcsolatot fogunk ápolni a későbbiekben,viszont túlságosan férfias volt az itteniekhez és hozzám képest is,ami elgondolkodtató volt Lisa szempontjából..
A lány viszont, egész furcsa volt nekem..
-Hogy is hívnak?-tettem fel neki a kérdést.
-Wendy..
-Milyen Wendy?-horkantottam hitetlenkedve,ez a lány nem tud beszélni rendesen?
-Wendy..Wendy Darling..-elképedtem, ő volt az a lány aki bántotta Lisát,csak ő lehet.. Mérges lettem,de hiszen mégiscsak nőből volt,nem üthettem meg.Pedig igazán szerettem volna.
Hanyagul bólintottam,majd az egyik fiúnak intettem.
-Hé,Chris! Gyere ide!- benne bíztam a legjobban, ő volt a második fiú aki ide került,szinte testvéremként tekintettem rá; bármit rá mertem volna bízni.
-Mondd főnök!-elmosolyodtam gesztusán,egy ideje már így mutatta ki tiszteletét felém.
-Fogd meg Wendy kisasszonyt,adok egy ruhát,azt add rá,majd mutasd meg neki az illemet,had tanuljon egy kis rendet!
-De főnök..- hebegett,-Nem is csinált semmit!-vezette végig szemét a halálsápadt lányon.
-Rendben,megszeged a parancsot?
-N nem,viszem is főnök..

•Chris szemszöge•

Amikor megérkeztek az újak számomra ugyanolyan közömbösek voltak mint a többiek.
Az elsők között voltam,akik ide érkeztek, Pán olyan mintha a családom lenne,az egyetlen családtagom...

A szüleim árvaházba adtak engem és a két testvérem. Egy húgom és egy bátyám volt;a húgom Natalie gyönyörű pirosposgás arcú kicsi lány volt,tele volt bájjal és kedvességgel.

Ám egy nap szörnyű járvány tört ki az árvaházban,mindenki lázgörcsöt kapott .A felügyelők nem tudták őket megfelelően kezelni,egy külön szobába vitték őket,majd hagyták mindőjüket meghalni, köztük az én kicsi húgom is. A bátyámmal Zack-el egymást támogattuk e abban az időben,mindkettőnket kegyetlenül megviselt.
Teltek a napok,majd egy reggelen elvitték a testvérem;nem mondták miért,csak annyit,hogy mivel betöltötte a 18. évét el kell menjen dolgozni. Sírtam, hiszen csak ő maradt nekem,de nem tehettünk semmit..Elment, és soha többé nem láttam.
Bár most ez a fiú olyan ismerős volt nekem, ráadásul a neve is..De nem,az nem lehet, ő immár vagy 20 éves lehet, miért nézne ki 16-nak?
De inkább úgy döntöttem a dolgommal foglalkozom. Az ismeretlen lányt a patakig rángattam el,majd utasítottam,hogy vegye fel a neki szánt ruhát. Általában mindenki ha megérkezik szép és tiszta kosztümöt kap,de ő.. Egy szakadt,barna színű,gyűrött anyagú ruhát kapott,amit sosem öltöttem volna magamra a helyében. De ő készségesen vette fel, és állt meg előttem.

Sajnáltam kissé, tekintetéből szomorúság sugárzott.
-Mi a baj?-emeltem fel állánál fogva,hogy rám emelje tekintetét.
-Tudod.. Én nem így képzeltem el,sokat olvastam Sohaországról és Pán Péterről,hogy milyen daliás és kedves,emellett fogalmam sincs miért kapok ilyen ruhát, és mi okból kell móresre taníts..De hiszen nem csináltam semmi rosszat..-sírta el magát; én pedig mellkasomra hajtottam fejét.
-Shh,ne sírj,itt vagyok, segítek neked..
-De,de akkor megszeged a parancsot-aggódott édesen.
-Wendy,figyelj..Megyek és beszélek Pánnal, és addig erősködök amíg meg nem kegyelmez neked, ha mégsem és száműzet minket; akkor elviszlek valahova magammal, és együtt élünk boldogan..-mosolyogtam rá,mire ő aranyosan elpirult.
-Semmi baj,itt leszek neked..-mondtam, ám akkor még fogalmam sem volt milyen ember is Wendy Darling valójában...