𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 11×Ú𝕛𝕣𝕒 𝕝á𝕥𝕝𝕒𝕜..×

-Lisa.. Menjünk a dombok alá,ott várnak a többiek..- mondta Jac a sellővel való kis tanácskozás után.
-Jacob.. Nem úgy volt,hogy csak mi leszünk?..- tettem fel tapogatózva a kérdést.
-Hát- sóhajtott,- Nem úgy alakul,ahogy terveztem.. A nép holnap dönt,ma fel kell készülnünk.. Sajnos nem sok beleszólásunk lesz a dolgok végkimenetelébe..
Hazudnék,ha azt mondanám nem félek. Jacob elég ijesztő arcot vágott,szinte rángatott maga után,de ebben a helyzetben is csak Pán járt a fejemben.. Házasodik? Mégis kivel?..
-Itt vagyunk.. Gyerünk,menj bentebb,ott majd segítenek elkészülni..-nyomott be Jac egy barlang bejáratán.
Hasonló volt mint amiben Pánnal voltunk,bár nem volt annyira takaros.. Ahogy bentebb és bentebb mentem megpillantottam egy csapat nőt; sokan voltak,s mindannyian legalább annyira zavarodottnak tűntek mint én.
-Hé!-kiáltott nekem az egyik,-Te vagy Sissy?
-Én.. Nem.. Nem én.. Én Lisa vagyok.
-Szóval te is olyan vagy.. Értem.. Melyik hozott? Kivel érkeztél?
-Öhm.. Jacob..
-Áhh,te vagy Jac választottja, gondolom nem csak téged választott..
-De,de csak engem!-jelentettem ki,s mintha rosszat mondtam volna a lány felhúzta az orrát, és átment egy másik sarokba.
Legalább egy órát töltöttem el az idegen körülmények között gondolataimba mélyedve. Ideges és kíváncsi voltam egyszerre; miközben megpillantottam a barlang szájánál egy nagyon ismerős alakot.. Az a tekintet.. Ő volt az..
Rám emelte a hűvösségtől csillogó szemeit, és mintha íriszei fényében visszajátszódtak volna közös pillanataink, miközben keresztül vezette rajtam..

Úgy éreztem, hogy számított rá,hogy itt vagyok, mégis csalódottan kapta el tekintetét, majd egy hölgyet szólított meg. Gondolom egy öltöztetőnő szerűség volt.. Pán felém intett a fejével,majd néhány szót szólt még, és elment.. Keserűen néztem utána,itthagyott. Bár mit tehetett volna,az én hibám,hogy itt vagyok..

-Jasmine! Jöjjön!-szólt ki egy kis függönyökkel takart sarokból valaki,majd az egyik barna hajú lány oda is ment.. Gondolom ő következett a ruhaválasztásban.
Míg soromra vártam újra és újra végigvezettem a tekintetem az embereken és a helyen, miközben azon gondolkodtam,mit is keresek én itt valójában?..

Pár perccel később a lány kilépett a függönyök mögül. Barna, hosszú haját erős kontyba fogták; és egy fehér,csipkés,szoros ruhát adtak rá.

Következő! Lisa! Gyerünk,befelé!-nevem hallatára rögtön el is indultam a hölgy felé,aki berántott a kicsi kialakított helyre, és végigmért szemével társaival együtt.
-Ő az a Lisa?-kérdezte halkan az egyik.
-Igen,Pán úrfi tudod mit parancsolt..-sóhajtott a másik válaszul,majd a ruhák felé indult.
-Ez lesz az!-emelt fel egy gyönyörű, sötétzöld darabot.
-Dehát az nem lehet.. Jack lefejeztet minket,ha ő lesz a király..
-Rose! Te is tudod,hogy semmi esély arra,hogy ő legyen az.. Pánt szereti a nép, és az ő parancsa fontosabb annál a kis szőke ficsúrnál! Szóval gyerünk,add ezt rá a kisasszonyra!

A hölgy óvatosan segített belebújni öltözékembe, és igyekezett hasznomra lenni.. A hajamat egy zöld szalaggal díszítették,ami tökéletesen passzolt a ruhámhoz.. Remélem Pánnak is tetszeni fog..

Kiléptem a fülkéből,az ott maradt pár lány tekintete rögtön rám szegeződött, és mintha meglepettséget, illetve kicsiny irigységet véltem volna felfedezni benne.. Ám mitsem törődve ezzel kilépdeltem a barlangból, és addig már elkészült lányok után indultam.
Egy sorban álltak, miközben méregették őket. Úgy döntöttem, én nem leszek kiállítási darab, szóval leültem egy kis sziklára, és figyeltem az eseményeket. Csupán percek teltek el, amikor halk lélegzetvételt hallottam magam mögül.
-Lis.. Hát te vagy.. -a hang hallatára megfordultam, és szembekerültem vele..