𝙀𝙡𝙧𝙖𝙜𝙖𝙙𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠 /𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣/

Part 15/2 ×𝕋𝕚𝕥𝕜𝕠𝕜×

Megvirradt. Oldalról erős karok öleltek át,szinte a mennyekben éreztem magam. Ahogy kinyitottam a szemem, és körbepillantottam, észrevettem a mellettem édesem szuszogó szerelmem és királyom is egyben,aki az elmúlt napon örök hűséget fogadott nekem. Szerelmünk immáron beteljesedett.

-Jó reggelt angyalom..- mormogott álmos hangján Pán, miközben édesen simogatta az arcom.
- Jó reggelt szerelmem!- mosolyogtam rá felhőtlen boldogsággal.
-Na hogy aludt az én édes kis királyném?
- Csodálatosan,soha életemben nem aludtam még ilyen jól!
- Ennek nagyon örülök gyönyörűségem, és én is hasonlóan érzem ezt. Hívhatom az öltöztetőnőket, készen állsz? Rengeteg dolgunk van ma.
-Öhm.. Rendben,de egyedül is fel tudok öltözni..
- Ugyan már,ne butáskodj! -kuncogott Pán,majd csengetett egyet, és perceken belül két hölgy sietett be, és meghajlásuk után azonnal elkezdtek pakolászni. Pán mindeközben eltűnt a szemem elől.

-Kisasszony, kérem,fordoljun a fal felé, hogy fel tudjam tenni a fűzőt! - eleget tettem kérésének,ám arra nem számítottam, hogy ez az eszköz ennyire fog fájni. Egyre csak szorosabbra, és szorosabbra vonták rajtam,kezdtem azt érezni,hogy csak megölni akarnak..

Már-már nem éreztem a testem,csak szorították egyre erősebben..

-Kész van kisasszony- mondták,miután kiszorították belőlem a levegőt is..
- Most pedig jöhet a gyönyörű ruha és minden más! - mosolygott a másik és cicomázni kezdtek. Már órák telhettek el,mire késznek nyilvànítottak.
Hangosan kopogó cipőmben sétáltam végig a palota folyosóján Pánt keresve.
- Ó hát itt vagy kedvesem! - vett Pán a karjaiba,- Ragyogóan festesz!
- Köszönöm..
- Képzeld, megtaláltam a kastély egy olyan részét, ahová a régi festményeket és műveket tették,rengeteg régi vers és novella van a hajdani királyságról, és káprázatos festmények, van kedved velem tartani megtekinteni őket?
- Természetesen,- mondtam, majd hosszú ruhám magam után húzva lépdeltem Pán jobbján a kísérteties szobáig, amiről fogalmam sem volt mennyi titkot rejthet számomra.
Belépve csak por, és dohos szag csapta meg az orrom,mindent por borított..
- Miért nem takarítottak itt soha, attól még hogy nem volt uralkodó személyzet volt, nem igaz?
- Valóban,- kezdte P.,- Viszont a szóbeszéd szerint a királyné elrendelte, hogy halála beálltával ezt a szobát soha ne nyissák ki,a legöregebb palotaőrök szerint a királyné gyermekêvel való képeit is ide helyeztette el,hogy soha senki ne bukkanjon rá.
- Miért?
- Nem tudni,a palotaőrök szerint a gyermek körülbelül öt éves volt, gyönyörű kislány, miután a király meghalt,a királyné kétségbeesett,egyre keményebben kellett fognia a királyságot, és olyan embernek adósodott el,akinek nem szabadott volna. A szóbeszéd úgy tartja,hogy az öreg kereskedő a lányt kérte cserébe,ha a királyné nem tud egy hónapon belül fizetni. Egy hónap múlva nem lett meg a pénz, hiszen túl sok adót kellett volna beszednie, népét pedig ugyancsak nagyra tartotta, így hát rejtélyes módon a kislánynak nyoma veszett. Sohasem beszélt róla, még legnagyobb bizalmasának sem,de egy bölcs szerint talán Sohaországon túlra vihette.. A királynő 10 évvel később életét vesztette, és hát trónörökös híján a királyság szertefoszlott. Valószínűleg tehát azért rejtette ide a gyermek képeit, nehogy valaki felismerje, és megszenvedje a kislány..
-Hogy hívták a lányt? - kíváncsiskodtam.
- Rosella.. A vezetéknevét nem tudom..
- Érdekes.. Szegény lány,elvesztette az édesanyját egy öregember miatt.. Ismerős érzés milyen anya nélkül felnőni.
- Gyere ide szerelmem,- ölelt át Pán,- Én mindig melletted leszek.
Pán öleléséből kibontakozva egy nagyot léptem hátra,majd a cipőm sarka hirtelen nagyot koppant valamin. Egy hatalmas festmény az, állapítottam meg,miután leszedtem róla a hatalmas rongydarabot.
- Nahát.. De gyönyörű!- mondtam ki első gondolatom, miután megpillantottam a festményen szereplő hölgyet.