Shelter /teen Wolf ff/

--5--

A szekrényénél volt lydiával. Lydia valamit a karján mutogatott neki azon belül is a csuklója tájékán, azonban mikor megláttak minket, gyorsan lehúzta a pulcsia ujját.

-Baj van a kezeddel? - fordultam a barátnőm felé. Ő csak megrázta a fejét, így nem tulajdonítottam neki nagyobb fontosságot.

-Hé haver mit akart az apád? - kérdezte Stilestól Scott. Stiles csak egy aggódó pillantást küldött felé, és fejét megrázta majd alig észrevehetően felém biccentett. Nem értettem ezt az egészet, de láttam, hogy Scott vette a lapot.

-Várj, a sheriff az apád? - tereltem el a témát.

-Igen. - nézett rám kedvesen Stiles.

Megszólalt az iskola csengő, és Stiles el is tűnt scottal együtt. Furcsáltam ezt a viselkedést, de inkább nem foglalkoztam vele. Lydiával beülltünk bioszra.

A nap további része eléggé unalmas volt. Volt pár dolog amit furcsáltam, mint például, hogy Allison is valamit nagyon vizsgált a kezén, pont ott, ahol Lydia is a sajátján reggel, de nem foglalkoztam vele túlzottan. Éreztem, hogy valamit titkolnak előlem, de ez természetes, hisz végülis csak 1 napja találkoztam velük, előtte meg kimaradt majdnem 9 év. A gondolataimba merülve sétáltam hazafele, mikor egyszercsak egy kék Jeep lassított le melettem. Hirtelen összerezzentem, mikor valaki kidugta a fejét az ablakon, de aztán örömmel láttam, hogy csak Stiles az.

-Szia stiles. - biccentettem felé egy Mosollyal az arcomon.

-Szia El. Hazadobjalak? - viszonozta mosolygásom.

-Nem kell köszönöm, már mindjárt otthon vagyok. Ha gondolod gyere be. - még magam is meglepődtem, hogy miért mondtam az utolsó mondatot.

-Bocsi, de most sietnem kell, de legközelebb elfogadom a meghívást- nézett rám Stiles, majd intett egyett és elment. Nemsokkal később hazaértem, és meglepve láttam, hogy apa is otthon van.

-Hát te? - tértem a lényegre köszönés helyett.

-Egy lány eltűnt tegnap, ezért is voltunk bent a suliban ma, mert Kiderült, hogy a lányt legutoljára Stilesal látták. Mivel a keresés eddig nem nagyon haladt, így hazaküldtek pihenni. - nézett rám apa. A szemében aggódás csillogott.

-Ne aggódj, biztos megtaláljátok épségben. - mosolyogtam rá biztatóan, majd megöletem.

A délutánom nem telt valami izgalmasan. Felmentem a szobámba, megtanultam majd sorozatotam egy kicsit. Este lementem, és apa ínycsiklandozó bolognaia várt az asztalon. Megvacsoráztam, majd beszélgettünk még egy kicsit apával, majd felmentem a szobámba lefeküdni.

Sokáig nem jött álom a szememre, azonban egyszercsak minden elsötétült.
Stilesról álmodtam. Furcsáltam, mert ez nem olyan nyálas állom volt, miszerint együtt vagyunk és minden happy. Szimplán csak volt ő és én. Mégis boldogsággal töltött el. Reggel korán kelltem. Megreggeliztem és elkészültem. Mivel apával egyszerre indultam, így eldobott a suliba.

Megláttam előttünk Scottot és Stilest. Elindultam feléjük, azonban halottam, hogy valamiről mélyen társalognak. Nem akartam megzavarni őket, így lelassítottam mögöttük.

-5-kor találkozunk Dereknél, hogy megbeszéljük a tervet és sötétedéskor támadunk. - nézett Stilesra Scott. Nagyon furcsáltam ezt a mondatot, így még inkább hangtalanul sétáltam utánuk. Tudom csúnya dolog a hallgatózás, de nem bírtam megállni.

-Rendicsek addig mit tolunk?- érdeklődött Stiles

-Mit szólnál az angol órához?- mondta Scott, miközben beléptek a suli ajtaján. Nem bírtam megállni, így közéjük furakodtam.