Shelter /teen Wolf ff/

--11--

Sziasztok! Előre is szeretnék szólni, hogy ez egy nagyon hosszú rész lesz, a sorozatban ezt a részt nem akartam több fejezetbe írni itt wattpadon. Így utólag lehet jobb lett volna ezt a részt két fejezetre osztani de már mindegy 😅jó olvasást!
--------------------------------------------------------------

Lydia is indult utána, azonban Stiles nem mozdult. Kérdőn néztem rá. Nagyon nem értem, hogy mi folyik körülöttünk. Lydia is észrevette, hogy nem mozdul a fiú, ezért visszafordult.

-Mivan? Miért bámulsz rám így? - kérdezte meg a lány Stilest, mivel a fiú úgy nézett a lányra, mintha egy tömeggyilkos lenne.

-Ó nem, én... Én.... Én.... - próbálkozott magyarázkodni a mellettem álló fiú.

-Stiles!-szólt rá mérgesen Lydia.

-Én... Lydia én nem akartam mondani- itt alig észrevehetően felém nézett - de ezt az egészet, minden ami történik, már végig csináltuk egyszer. Vagy valami hasonlót. - bökte ki a lényeget Stiles.

Na én most zavarodtam teljesen össze, így inkább csak csendben vártam a további fejleményeket.

-Mire gondolsz? - lépett lejjebb egy lépcsőfokot Lydia. - Mikor? - kérdezte.

-A szülinapodon, amikor mindenkit megmérgeztél sisak virággal. - mondta ki Stiles.

Lydia hirtelen ledöbbent, majd láttam az arcán, hogy nagyon gondolkodik. Mintha tudná mi folyik itt, csak eddig egy kis részleten át siklott volna.

Ellentétben velem. Nem tudom elhinni, hogy Lydia meg mérgezett volna bárkit is. Ez nem rá vall.

Érzések és gondolatok százai kavarogtak bennem. Ehhez kell idő, mire megemésztem magamban, azonban ez nem a legmegfelelőbb pillanat, ugyanis Lydia lerohant a lépcsőröl és az ellenkező irányba kezdett menni. Stiles egyből utána indult és egy kis késlelkedéssel én is.

-Lydia bocs, nem arra céloztam, hogy szándékosan ölsz meg másokat, csupán arra, hogy lehet, hogy valamiképpen rá veszed őket arra, hogy megöngyilkoljàk magukat. Érted? De hangosan kimondva elég szörnyen hangzik szóval inkább be is fogom. - ment a lány után és magyarázkodott Stiles.

Lydia nem állt meg, csak ment tovább. Egyszercsak mégis megtorpant. A parkolóban álltunk.

-Ti is halljátok? - nézett körbe rémülten a lány.

-Mit? -kérdezte Stiles.

Egy csatorna fedél volt Lydia előtt. A lány leguggolt mellé és hallgatott. Csendben én is közelebb mentem, hátha én is hallok valamit.

A hideg rázott, mivel az éjszaka hűvös volt. Körülöttünk csend uralkodott. Stilessal összepillantottunk. Már épp kérdezni akartam, mikor a fiú egy pillantásával képes volt Elhallgattatni.

-Lydia miaz? - tettem fel mégis csak a kérdést.

-Egy kisbaba sír. - hajolt közelebb a nyíláshoz a lány.- És meg...megvan engedve a víz. - Stilessal mi is közelebb léptünk, de nem hallottunk semmit.

-Te jó ég! - kiabált fel a lány. Annyira hirtelen ért, hogy még a hideg is kirázott. - megfojtsa a kicsit. - mondta ezt most már remegő hangon a barátnőm.

Kész, ennél az esténél semmi sem lehet értetlenebb. Egyre jobban erősödik az a gyanúm, hogy a barátnőm hangokat hall. De az rossz jel nem? Nem bírtam ezen tovább agyalni, mivel hirtelen fel pattant a lány.

-Valaki fuldoklik! - jelentette ki majd távolabb lépet a csatornától. Fogalmam sincs, hogy hogyan jött erre az elképzelésre, de lehet, hogy jobb is ha nem tudom.