Shelter /teen Wolf ff/

--12--

Már lassan egy hét telt el a moteles "kaland" óta. Mondanám, hogy azóta minden rendben megy, de nem. Igaz nincs újabb halott, de engem inkább más aggaszt. Mindenki feltűnően kerül engem, de főképp Stiles.

Még tisztán él bennem a kép, hogy Stilessal együtt aludtunk az éjszaka össze bújva. Még most is ha rá gondolok, érzem a bizsergetős érzést a derekamon, mintha még mindig ott lenne a keze.

Mikor hazaértünk, másnap már nagyon hozzám se szóltak. Mindig mentem oda beszélgetni, de vagy elmentek valami kifogással, vagy teljesen levegőnek néztek. Mivel ez mostmár nagyon idegesített, ezért eldöntöttem, hogy a mai nap leülök velük megbeszélni ezt.

Reggel mikor felkelltem, gyors elkészülődtem és megreggeliztem. Apa már elment dolgozni, így el sétáltam a suliba. Nem volt első órám, így az volt a terv, hogy majd a második óra utáni szünetben kapom el a társaságot.

Meglepettségemre Scott és Stiles sétált el előttem a folyosón. Szokás szerint már köszönni se köszöntek. Összeszedtem minden erőm és utánuk futottam.

Mikor észrevették, hogy közeledek, direkt gyorsítottak lépteiken , de így is utolértem őket.

-Megmondanátok, hogy mi a fészkes fene ütött belétek? - furakodtam be közéjük. Nemhogy válaszra se méltattak, de még csak rám se néztek.

-Mondjátok már el mi a franc bajotok van! - mondtam kicsit hangosabban és agresszívabban. A két fiú csak összerezzent, de továbbra se történt semmi.

Megálltak a szekrényeiknél. Tudtam, hogy valami mással kell próbálkoznom. Bárhogy törtem a fejem, nem jutott eszembe semmi jó ötlet. Elkezdett ez dühíteni azonban a dühöm hamar átcsapott szomorúságra. Nagy levegőt vettem és csak folytak belőlem a szavak.

-Na ide figyeljetek. Nem tudom mi a bajotok van velem, mert nem csináltam semmit. De ti mégis úgy viselkedtek velem mintha leprát terjesztenék. Vagy ami rosszabb, teljesen át néztek rajtam. Tudjátok ez nekem hogy esik? - itt már kezdtek könnyek gyűlni a szemembe, de vissza tartottam őket.

A két fiú végre felém fordultak és egyenesen rám néztek. Na legalább haladás.

Ekkor azonban átsuhant az agyamon a megvilágosodás. Miért törjem magam, ha ennyire nyilvánvaló, hogy nem akarnak velem semmilyen kapcsolatban lenni? Elhatároztam magam, hogy mostantól nem fogom keresni a társaságukat és elengedem őket. Azonban még egy valamit tisztázni akartam.

-Tudjátok mit? Nem érdekel. Felejtsétek el amit mondtam. De legalább egy dolgot mondjatok el. Mi a fészkes fenéért csináljátok ezt?- kérdeztem tőlük teljesen ridegen. Ők még mindig csak néztek.

-Erre az egy kérdésemre legalább erőltessétek meg magatokat és valaszoljatok! - ordítottam rájuk indulatosan. Láttam, hogy rágódnak rajta, hogy tényleg válaszoljanak-e vagy sem.

-Tudjátok mit? Ha erre sem vagytok képesek, akkor nincs miért itt lennem. - néztem a szemükben mélyen, majd elindultam.

Nagyon meglepődtem, mikor egy kéz ragadta meg a csuklóm és kicsit nagyobb erővel visszahúzott. Egy melkasnak csapódtam. Hirtelen megörültem, hogy talán Stiles a tulajdonosa a melkasnak, de csalódva fedeztem fel, hogy Scottnak csapódtam neki.

Nincs bajom Scottal, de ő mégse egy Stiles. Kérdőn fel néztem a fiúkra, de ők csak egy mindent tudó pillantást vetettek egymásra, majd se szó, se beszéd elkezdtek bemenni egy üres terembe és húztak magukkal.

A tanári asztalnál megálltam karba tett kézzel és vártam. Vártam, hogy mondjanak valamit.

-Figyelj Ell, nagyon sajnáljuk, de a te érdekedbe tesszük ezt. - nézett rám bűnbánóan Stiles. Persze ezt még el is hiszem.