Shelter /teen Wolf ff/

--9--

Elaludtam, mivel mire felkelltem, már este volt. Pontosítva mikor Stiles felkelltett. A busz éppen egy motel parkolójában hajtott be, mivel tolták egy nappal az egész futó versenyt.

Stiles segített leszállni a buszról. Ugyan az orr érzésem már csak minimális, de attól még a fejem fáj.

-Láttam már rosszabbat. - szólalt meg elsőnek Scott.

-Ennél rosszabbat? Hol? - értetlenkedett Stiles.

-Figyelem! A versenyt áttették holnapra. Ez volt a legközelebbi és legüresebb motel, ahol legkevésbé tudták megitélni miféle degeneráltak vagytok. - kezdte el mondani az edző. -Rendeződjetek párokba, de okosan. - mutatta fel a kulcsokat.

Mindenki odament, hogy el vehesse a szobája kulcsát.

-És melegen ajánlom, hogy tartózkodjatok a szexuális perverzióktól! Érthető? Tartsátok meg magatoknak a piszkos fantáziátokat! - szólt rá mindenkire az edző. Eme szép figyelmeztetés hallatán el nevettem magam. Az edző szúrós szemmel nézett rám, majd a kezembe nyomta az egyetlen három személyes szoba kulcsát.

Én, Lydia és Allison maradtunk legutoljára. Már a busz is elment és lassan minden diák bement a motelba, azonban Lydia nem mozdult, csak bámulta a motelt.

-Lydia? - kérdezte Allison.

-Nem tetszik ez a hely! -jelentette ki nekünk a lány. Körbe néztem.

-Szerintem ez a hely még a tulajnak sem tetszik. Egy estét ki bírunk. - bátorítottam barátnőm.

- egy este sok mindenre elég. - szólalt meg vészjóslóan, majd elindultunk be. Bementünk a szobánkba, majd lefeküdtem az ágyra. A másik két lány is ugyan így tett.

Nemtudom meddig nézhettük a plafont, de én egyszercsak arra eszméltem fel, hogy a hasam eszeveszettül korog.

-Figyu én el ugrok valami kajáért. - mondtam a többieknek, majd felvettem a cipőmet.

-Rendben és addig megfürdök. - pattant fel Allison is. Lydia csak tovább bámulta a plafont.

-Minden rendben Lydia? - aggódtam érte.

-Persze. Vagyis nem. Ez a hely olyan nyomasztó, csak még nem tudtam rájönni, hogy miért. - nézett rám a barátnőm.

-Hát ebben egyet értünk. A hideg futkos a hátamon, de egy éjszakát csak ki bírunk. - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, majd kimentem a szobából.

Amint kiléptem a szobából, megcsapott a hideg, őszi este szele. A hideg is kirázott. Végig mentem a folyosón, majd le a lépcsőn. A lépcső aljához érve észrevettem egy automatát. Oda sétáltam, majd szemügyre vettem, hogy miket lehet belőle venni. Tele volt csokikkal.

-Hmm jobb mint a semmi.- gondoltam magamban. Bedobtam a pénzt a nyíláson, majd bepötyögtem a kívánt édességnek a számát, azonban az félúton beragadt.

-Nagyszerű! - mérgelődtem. Megrugtam kétszer a gépet, de nem működött. Megcsapkodtam az oldalát, de az sem segített. Megpróbáltam az egészet megmozgatni, de irtó nehéz volt. Már éppen indultam volna vissza a szobába, korgó hassal, amikor valaki hozzám szólt.

-Segítsek? - lépett mellém Stiles.

-Lehetséges. - néztem rá, majd az autómatára. A fiú kicsit arrébb tolt, majd megfogta az autómata két szélét és elkezdte rázni. Pár perc rázás után sikeresen a kezemben tartottam a csokiszeletem.

-Köszi a segítséget. Nélküled éhen vesztem volna. - mosolyogtam rá.

-Ugyan, semmiség. Tényleg egyébként hogy van a fejed? - nézett mélyen a szemembe.