Shelter /teen Wolf ff/

--1--

-Hogy az a... - eme csodás szitkozódásokra kelltem. Kimásztam kómásan az ágyból. Az ablakomon éppen annyi fény szűrődött be, hogy ne menjek neki semminek a szobámban. Félkómásan kicsoszogtam a fürdőig. Belenéztem a tükörbe, de bár ne tettem volna. Barna hosszú hajam kócokban állt minden fele, szemem karikás, arcom pattanásos, a szám cserepes. Egyszóval pocsékul néztem ki. Gyors arcot mostam, majd le sétáltam a konyhába. Mikor leértem a lépcsőn, apával találtam szembe magam.

-Szia kicsim. Felkelltettelek?- kérdezte tőlem. Nos igen, hozzá tartozott a reggeli szitkozódás. Bizonyára bele rúgott egy dobozba, ami nem lenne meglepő, mivel ma fogunk elköltözni. Jelenleg Londonban lakunk, azonban apa Beacon Hillben kapott munkát. Szerencsére én ennek örülök, mivel régen is ott éltünk, csak pár éve Londonba kellett jönnünk.

-Talán. Segitsek pakolni? - mosolyogtam apára.

-Nekem már az is segítség, ha a te holmid teljesen el van pakolva.- emelt fel egy nehéznek látszó dobozt. -Ó egyébként a költöztetők hamarosan itt vannak. Délre meg legyél kész, mert akkor indulunk- lépett ki az ajtón.

Sóhajtottam egyett, majd befordultam a konyhába. Megreggeliztem és mikor halottam, hogy egy kocsi áll meg előttünk, gyors felmentem a szobámba. Nem akartam, hogy a költöztetők pizsamában lássanak. Becammogtam a fürdőbe és magamra zártam. Elkezdtem engedni a kádba a vizet. Gyors kerestem valami zenét, és elkezdtem készülődni. Fürdés után hajat és fogat mostam. Beszaladtam a szobában egy száll törölközőben, hogy az ott felejtett ruhámat felvehessem. Mint egy tank, úgy rontottam be a szobámba, mikoris hirtelen lefagytam. 1 másodperc alatt vörösebb lehettem, mint egy túlérett paradicsom, ugyanis egy magas, barna hajú szeplős srác állt a szobám közepén, dobozokkal a kezében. Látszólag őt is meglepte az érkezésem, mivel majdnem elejtette azokat.

- Azthiszem, én inkább megyek. Ne haragudj! - motyogta a padlót nézve. Neki is szintúgy lángolt az arca.

-hát ez ciki- ennyit bírtam kinyögni zavaromban. A srác elindult én meg félre álltam az ajtóbol, utat engedve neki. Mikor már nem hallottam a lépteit, röhögve a fallnak támaszkodtak. Tudtam, hogy csak velem történhet ilyen. Gyors fel kaptam a székre kirakott, tiszta ruhákat, és siettem vissza a fürdőbe. Megint magamra zártam az ajtót. Gyors megszárítottam a hajam, megtisztítottam az arcom és felöltöztem. Hajamat kifésültem, majd a felét felfogtam. Belenéztem újra a tükörbe.

-hmm ahoz képest, ahogyan reggel kinéztem, nem rossz- gondoltam magamban. Mielőtt bárki félre értené, nem vagyok beképzelt, csak megvan a kellő magabiztosságom (néha), de ez mellékes. Visszamentem a szobámba, és el pakoltam a maradék holmim. Lementem szólni apának, hogy kész vagyok, így ki vihetik a maradék cuccom. Apáék seperc alatt teljesen üresre pakolták a szobám. Indulás előtt még gyors felmentem, hogy "elbúcsúzzak tőle", hisz mégis csak évekig volt ez a menedékem a világ elől. Átlépve a küszöböt, csak négy szürkés fal fogadott. Fura volt így látni.

Hirtelen egy emlék ugrott be, amikor én és az egyik baratnőm csajos estét tartunk. Valami film ment a tv-ben,mi meg éppen a baratnőm egyik új barárjelőltjérül beszélünk. Annyira nevettünk valamin, hogy apa bejött és nagyra kerekedett a szeme,hogy valaki itt van velem a szobámba.Nos igen, nem sok barátom volt itt, de az a kevés igaz barát volt. Nagyon rossz volt tőlük elbúcsúzni.

-öm zavarok? - zökkentett ki egy hang a hátam mögött. Megfordultam és a fiú állt mögöttem, aki előtt nemrég törölközőben álltam.

-nem dehogy- mosolyogtam rá. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát az eset miatt.

-figyelj én... - kezdett volna magyarázkodni.
-nem haragszok. Nincs gáz, nyugi- vágtam a szavába. Nagyot sóhajtott, mire el nevettem magam.

-El gyere! Indulunk. - kiabált fel apa.

-Nos mennem kell, de azért örültem a találkozásnak. Szia- mosolyogtam rá, és kiléptem az ajtón. Halottam, hogy köszön nekem, aztán elindultam le a lépcsőn. Átvágtam az üres házon, aztán beültem apa mellé a kocsiba. Percekkel később elindultunk. Az eső szomorúan szemerkélt, így a nyár utolsó napján. Kinéztem az ablakon. Egészen idáig nem bántam, hogy el kell költözni. Most viszont minden emlék megrohamoztatott. Egymást követték a szép és a rossz emlékek. Bármennyire is ellenálltam, egy könnycsepp csordult le az arcomon, viszont nemsokkal utána elnyomott az állom. Nos igen, lehet, hogy kevés az a napi 4-5 óra alvás.

Egyszer csak arra kelltem, hogy valaki bökdös. Már épp rá akartam szólni csúnyábban, mikor apa megszólalt.

-hé El kellj fel, megérkeztünk.- nézett rám boldogan apa. Ahogy kinéztem az ablakon, megpillantottam a Beacon Hills-i táblát. Hirtelen minden rossz kedvem elszállt.