Shelter /teen Wolf ff/

--2--

Nem sokkal utána leállította apa a kocsit. Kiszálltunk és egy nagy, emeletes ház tárult élem. Mielőtt bementem volna, még gyors körbe pillantottam. Az utszán szaladgáló gyerekek és egy velem egyidős társaság volt. A nap már lemenőben volt. A fák ágait fújta a lágy, nyári szellő.

-semmit sem változott- nézett rám apa, és beterelt a házba. Amikor beléptem, egy hatalmas nappali tárult a szemem elé, amiből egy konyha nyílt. Felmentem a lépcsőn és a kis folyosón 2 szoba és egy fürdőszoba található.

-szép- gondoltam magamban. A költöztető kocsi is megérkezett, így elkezdtük be hordani a dobozokat és bútorokat. Már lement a nap, mire minden bent volt a házba. Apa gyors összeszerelte az ágyakat, hogy legyen min aludni. Elmentem zuhanyozni, vacsoráztunk, majd ágyba bújtam. Este nehezen nyomott el az állom, de valahogy csak sikerült elaludnom. Reggel nagy meglepetésemre eléggé frissen ébredtem. Megreggeliztem, felöltöztem és el pakoltam a táskámba. A hajam szintúgy félig fogtam fel, majd felvettem a cipőm.

-jó reggelt Kincsem! Jó hamar elkészültél. Elvigyelek a suliba? - kérdezte apa egy nagy ásítás kíséretében.

-nem kell köszi. Te csak készülj az első munkanapodra a sheriff hivatalban- mosolyogtam rá biztatóan.Nos igen, apa rendőr. Fel kaptam a kulcsom, nyomtam egy puszit apa arcára, majd indultam is a suliba. Szerencsére nem messze lakunk a sulitól, így sétálva is könnyedén és időben be tudok érni. Jó volt egy reggeli séta. Sajnos Londonban  mindig busszal kellett mennem az iskolába. A reggel csípős volt, így az arcom enyhe piros színben pompázott, mikor átléptem az iskola küszöbét. Egy nagy folyosó volt előttem,aminek mind a két oldala tele volt kék szekrényekkel. Minden irányból termek nyíltak. A folyosó vége elkanyarodott, így arra nem láttam,hogy mi van. Kicsit izgulva indultam el az igazgatóihoz, bár szerencsémre időben jöttem, így még nem voltak sokan a folyosókon. Bekopogtam az igazgató ajtaján, majd vártam.

-gyere- szólt ki egy hang. Félve be nyitottam az ajtón, majd köszöntem.

-jónapot! - bátoratlanul mosolyogtam az igazgató úrra.

- Á Jean kisasszony. Fáradjon beljebb. - köszönt nekem kedvesen. Leültem az asztal előtti székre, majd vártam.
-itt vannak a könyvei, az órarendje és a szekrények kódja. Ha bármiben tudok segíteni, nyugodt szívvel forduljon hozzám. További sikeres tanulmányi éveket kívánok önnek. - nézett rám kedvesen, majd az asztalán lévő papírhalom fölé hajolt.

-köszönöm szépen. Viszlát! - vettem el a könyveket és léptem ki az irodából. A könyvekkel a kezemben lépkedtem a folyosón a gondolataiba merülve, mikor valaki teljes erőből nekem jött, ezáltal ellökve engem. Én a Sejhajomra érkeztem, de a kezembe lévő könyvek szét repültek.

-Úr Isten neharagudj. Nem akartam, csak sietnem kell. Nincs bajod ügye? - segitett fel a fiú és gyors felszedte a könyveimet.

-Nincs bajom nyugi-Belenéztem a barna szemeibe. Olyan ismerős volt, de nem tudom honnan. Az ő tekintete is egy kicsit el időzött rajtam, majd meghallotta a csengőt és rohant is el. Gyors elmentem a szekrényemhez, leraktam a holmim majd rohantam az órára ami közgazdaságtan volt. Futva érkeztem be a terembe.

- Á szóval te vagy az új lány. Na gyerünk mire vársz? Mutatkozz be- mordult rám a tanár.

-Sziasztok! Elly Jean vagyok, de csak El. Régen itt laktam, de elköltöztünk Londonba. Tegnap jöttem haza. - mosolyogtam zavartan mindenkire. Ahogy az arcokat néztem, sokan felismertek, de én sajnos senkit sem. A tanár az egyetlen szabad helyre mutatott a leghátsó sorban. Leültem és elővettem a füzetem. Nem telt el sok idő, mire egy Bökést éreztem az oldalamon. A Bökés irányába fordultam és az a srác ült mellettem, aki nemrég felborított.

-El tényleg te vagy az? -nézett rám izgatottan és reménykedve. Ezek szerint tényleg ismerem régről, kár, hogy sehogy se tudok rájönni, hogy ki lehet-ő, pedig olyan ismerős.

-igen én vagyok az. Bocsi, de te... - suttogtam neki, azonban nem bírtam befejezni.

-Stilinski! Az ismerkedést tartsd meg szünetre, vagy ma 10 kört kell futnod. - mordult rá a tanár aki egyben tesi tanár is és a lacrosse csapat edzője. Azonban a név hallatán elkerekedett a szemem. Az nem lehet, hogy ez a srác az, akibe egészen másodikos koromig bele voltam zúgva. Sőt még utána is, csak akkor már Londonban éltünk. Közelebbről megnéztem és tényleg hasonlít Stiles Stilinskire. Az arcvonásai , a szeme, rakonclátlan haja és jellegzetes anyajegyei.

-Stiles?!?? - néztem rá boldogan. Örömömben fel bírtam volna ordítani.