Shelter /teen Wolf ff/

--8--

Már lassan egy hét telt el a legutóbbi haláleset óta. Szerencsére azóta nem történt újabb. Ahogy teltek a napok, úgy kerültem egyre szorosabb kapcsolatba Lydiáékkal. Rengeteg dolgot megtudtam róluk, azonban volt néhány alkalom, amikor azt éreztem, hogy valamit eltitkolnak előlem.

Éppen ezen gondolkodtam Lydiáéknál ülve egyik reggel, mikor Allison rontott be a barátnőm szobájába mégpedig azért, hogy elhivhasson minket kocsikázni. Beleegyeztünk, mivel aznap nem volt suli, mert az edző elvitte magával a fiúkat egy futó versenyre.

Már lassan egy órán át csak mentünk előre. Ez idő alatt rengeteget beszélgettünk, ezáltal megtudtam, hogy Allison azért akart kocsikázni, mert így szemmel tarthatja Scottot, mivel követjük azt a buszt,amellyel a versenyre mennek. . A lány nagyon aggódott érte, bár az okát nekem nem mondta el.

-Túl közel vagyok ügye? - nézte a buszt Allison. -Túl közel mentem! -jelentette ki nekünk.

-Attól függ. Követni akarod őket, vagy idővel fel is hajtanál a buszra? - kérdezte meg Lydia a sofőrt, enyhén szarkasztikusan. Én a hátsó ülésen próbáltam nem hangosan röhögni.

-Lassítanék. - fújta ki a levegőt Allison.

-Hát az is attól függ, hogy a buszról beszélsz, vagy az exedről, aki után loholunk. - szólaltam meg hátul. (Nos igen Scott és Allison együtt voltak. Én is nemrég tudtam meg)

-A történtek után nem hagyom magára. - jelentette ki Allison, azonban amint kimondta, a szájára rakta a kezét.

-Miért mi történt egyébként? - kíváncsiskodtam.

-Tudod öhm... Scottnak nemrég egy kisebb motor balesete volt és Allison aggódik miatta. - mondta Lydia. Ezután elengedtem a dolgot, mivel Allison megint megszólalt.

-Ha már itt tartunk, amúgy is tudod Lydia, hogy miért aggódok ennyire. - nézett az anyósülésen ülő lányra Allison.

-igen, tudjuk. Még mindig szeretem. - forgattam meg a szemem, majd belemerültem a kezemben lévő könyvbe.

Eltelt majdnem még egy óra. Lydia is egy könyvet olvasott ez idő alatt, úgy mint én. Allison csöndben vezetett.

-Amikor azt mondtad nem hagyod magára, szó szerint gondoltad, vagy átvitt értelemben? -kérdezte nyugodtan Lydia

-Miért? - nézett rá Allison.

-Kifogyott a benzin- nézek fel a műszer falra.

-bizony és fogadnék, hogy a buszban több anyag fér, mint egy kocsiba. - gondolkodott hangosan Lydia.

-Nem állhatunk meg. - mondta Allison.

-Valóban? Nem mintha gáz lenne, tudjuk hová mennek. - dőltem előrébb.

-Te nem láttad, hogy mi volt. - nézett egyenesen előre Allison.

Nem mehettünk alig tíz percet, a busz előttünk lefékezett. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy hatalmas dugó van előttünk.

-Remek. - mérgelődtem egy kicsit.

Bebambultam, mivel egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Lydia telefonja csörögni kezd.

-Szia Stiles! Éppen moziban vagyunk és tudod a kukorica már a... - kezdett bele a kamuzásba Lydia. Nemtudom  mit mondhatott neki Stiles, de Lydia kihangosította a telefont és lerakta a műszer falra.

-Figyu, Scott még mindig rosszul van. - bökte ki Stiles.

-Hogyhogy? Nem gyógyul a sebe? - kérdezte aggódva Allison.