Shelter /teen Wolf ff/

--10--

-Hallottátok? - kérdezte Lydia.

-Micsodàt? -kérdeztük egyszerre Allisonnal.

Lydia felállt az ágyra és a szellőző felé ment, mintha hallana onnan valamit. Allisonnal mozdulatlanul figyeltük a lányt.

-Lydia- szólítottam meg hallkan a lányt. A lány nem válaszolt, azonban egyre idegesebb és összezavarodott lett.
Egyszer csak hátrahőkölt és sikított egyett.

-Mi a baj, mi történt? - lépett hozzá közelebb Allison.

-Nem hallottátok? - kérdezte tőlünk reszketve Lydia.

-Micsodàt? - kérdeztem meg.

-A szomszéd szobában lelőtték egymást. - ugrott le az ágyról a lány majd szaladt is az ajtóhoz. Kinyitotta azt, majd futott is át a szomszédhoz.

Allisonnal Lydia után mentünk. Lydia benyitott a szomszéd szobába, azonban az korom sötét volt.

-Hahó! - kiálltott be a lány, majd megpróbálta fel csukni a lámpát, azonban az nem működött. Gondolkodás nélkül elindult befelé.

-Lydia mit csinálsz? - lepődtem meg a lányon. Nem kaptam választ, így Allisonnal követtük barátnőnket.

-Hahó! - kiálltott újra Lydia, miközben próbált valami fényforrást találni a sötétben. Szerencsénkre talált is egy  lámpát, így fel kapcsolta azt.

Mostmár jól láttuk a szobát. A padló és a falak letakarva, mindenhol festékes dobozok, létràk, hengerek és ecsetek.

-Itt kellet történnie. - ment még beljebb a szobába Lydia. -Itt. Egy hapsi meg egy lány és fiatalnak tűntek és itt voltak. - fordult most felénk.

Nem tudom mi történhetett Lydiàval, de megíjesztett. A hangok amiket csak ő hall ráadásul még ez a hely is ahol 198 öngyilkosság volt, nem éppen megnyugtató.

-Hiszek neked. Azok után amiken átmentünk, hiszek neked. -lépett a lányhoz közelebb Allison. Lydia megfordult, majd a falat kezdte el nézni.

Nemtudom mit láthatott ott, de egyre.közelebb ment hozzá. Sőt olyan volt, mintha megint hangokat hallana a fal azon oldalán.

Jobbnak láttuk azt, ha vissza megyünk a szobánkba. Amint vissza értünk, Lydia rohant a cuccaihoz és elkezdte azokat összeszedni.

-Ti is tudjátok, hogy itt valami nem stimmel. - jött ki a fürdőböl feldúltan a barátnőm, mivel már lassan tíz perce próbáljuk Allisonnal meggyőzni, hogy maradjon, mert csak egy estéről lenne szó.

-Lányok lépjünk le! - nézett ránk Lydia

-Kérlek nyugodj meg. Semmi sem bizonyítja, hogy a motel elátkozott. - próbáltam beszélni a lány fejével.

-De ha mégis, fogadni mernék, hogy az a pár a szobában döntötte el, hogy meghall. Talán ezért a felújítás. Talán le akarják kaparni az agydarabokat a faberakásról. - jött egyre közelebb eperszőke barátnőm.

-jártunk utána. - lépett mellénk Allison.

Elindultunk lefelé, hogy megnézhessük mi is a halottak számát jelző táblát. Le mentünk a lépcsőn majd a hall felé vettük az irányt. Az első furcsa dolog amin megakadt a szemem, az az, hogy nincs ott a recepciós, csak egy tábla amin ez állt: "reggel 6-kor jövök".

A másik furcsa dolog, hogy a táblán nem a 198-as szám állt, hanem a 201-es. Ránéztem Lydiára, aki a jelek szerint csak most vette észre a változást.

-Ennyit erről. - szólalt meg Lydia.

-Nem 198-at mondtál? - nézett rá Allison. Lydia mégegyszer a táblára nézett.

-De annyit mondtam. Esküszöm az égre, annyi volt. - nézett újra Allisonra.

-De akkor ez mi? Valaki megölte magát? - kérdezte enyhe szarkazmussal a hangjában Allison.

-Vagy hárman készülnek rá. - néztem kettejükre. A két lány sejtelmesen össze nézett, majd rám emelték a tekintetüket.

Ezek után visszasiettünk a szobába, majd írtam Stilesnak, hogy jöjjön át. A lányok szerint ő tud nekünk segíteni. Nem telt el sok idő és a fiú már ott is volt.

-Ell gyors el tudsz nekem menni az autómatához? Nagyon éhes vagyok. - fordult felém hirtelen Lydia. Én csak bólintottam majd kiléptem az ajtón.

Tudom, hogy Lydia egyáltalán nem éhes, csak nem akarják, hogy halljam a beszélgetésüket. Mostmár egyre jobban érdekelt, hogy mit titkolnak előlem, de megígértem Stilesnak, hogy amíg tudom, kerüljem a témát.

Ezekkel és hasonló gondolatokkal sétáltam el az autómatához. Amint meglett Lydiának az édessége, elindultam vissza a szobába.

Beléptem a szobába. Mindenki az ágy mellet állt és valamit nagyon néztek. Odamentem hozzájuk, átadtam Lydiának a csokit majd az agy fölé hajoltam.

-Ezek mik? - kérdeztem tőlük a rengeteg kivágott újságcikkre mutatva.

-Ezek az itt történt halálesetek. A szobákról szólnak a cikkek. -válaszolta meg a kérdésemet Lydia.

-Bájos. A legtöbb helyen cukorkát hagynak a párnádon, itt azonban egy halál listát. - nézett körbe Stiles.

-A másik szobában biztos írnak a párról. - nézett le újra a cikkekre Lydia.

Már épp válaszolni akartam neki, amikor egy furcsa zaj csapta meg a fülünket. Egyből az ajtóhoz futottam és kimentem a folyosóra. A hang csak jobban erősödött.

A szomszéd szobából jött. Megpróbáltam bemenni, de zárva volt.

-De eddig még nem volt zárva. - aggodalmaskodott Lydia.

-Mindegy, ki kell juttatnunk innen Scottot. - nézett ránk Allison. Már épp kérdeztem volna, hogy miért kell innen kijutnia Scottnak, amikor is megint halottam egy hangot, de ezt be bírtam azonosítani. Egy láncfűrész hangja szűrődött ki a zárt szobából.

-Ügye ezt már nem csak én hallom? - nézet körbe Lydia.

-Mintha egy láncfűrész lenne. - gondolkodtam hangosan.

-Láncfűrész? - lépett mögém Stiles.

Nagy nehezen kinyitottuk az ajtót ám a látványtól lesokkolódtam. A szobában Ethan állt, kezében egy láncfűrésszel, amivel éppen a hasát akarta fel vágni. Stiles egyből oda szaladt és megpróbálta kivenni azt a fiú kezéből azonban sikertelenül.

Nagy nehezen Stilesnak sikerült kiütnie az eszközt Ethan kezéből. Ekkor vettem észre a mellettünk lévő konektort, amibe be volt dugta a fűrész. Oda rohantam majd egy rántással kihúztam azt. Még éppen időben, mivel Ethan ellökte Stilest és a fiú egy hajszál híján beleesett a fűrészbe.

Ezek után nem tudom mit láttam. Mintha Ethannek karmai nőttek volna, és avval próbálta volna fel vágni a hasát. Nem ez nem lehet valóság. Ilyen nincs.

Elkalandozhattam, mivel arra lettem figyelmes, hogy Ethan fájdalmasan felordít, majd kifut a szobából. A többiekre néztem, akik szintúgy nem értik ezt az egészet. Ethan után mentünk.

-Nem fogod fel amit mondok? Nem tudom hogy kerültem oda. Azt sem, hogy mit csináltam. - ment le a lépcsőn feldúltan Ethan miközben Stilesnak magyaráz.

-Egy kicsit azért igazán segíthetnél. Megmentettük az életedet. - mondta neki Stiles.

-Talán nem kellett volna- fordult felé Ethan majd sarkon fordult és elment.

-És most? - kérdezte meg Lydia.

-Én megkeresem Scottot. Szedjétek össze a többieket aztán huzzunk innen. - indult el felfele a lépcsőn Allison.