Shelter /teen Wolf ff/

--3--

Ő csak nagy mosolyra húzta a száját. Az óra hátralévő részében a gondolataimba merültem. Nagyon boldog voltam, mivel akkor Scottnak és Lydianak is itt kellett lennie. A gondolataimból a csengő zökkentett ki. Gondolkodás nélkül Stiles nyakába ugrottam és szoros ölelésbe fontam. Viszonozta ezt a cselekedetem.

-Úr Isten El mennyi idő is telt el? - kérdezte boldogan miközben elengedtük egymást.

-túl sok Stiles- nevettem el magam- egyébként kábé majdnem 9 év. - mosolyogtam rá.

- mennyit változtál. A folyosón fel sem ismertelek. Te jó ég miért nem szóltál, hogy visszajöttél? - nézett a szemembe.

- Én se ismertelek fel téged, ne aggódj. Mert nem tudom a számod te mamlasz- ütöttem meg gyengéden a karját, majd felvettem a hátamra a táskát és Stilesal az oldalamon ki léptünk a folyosóra. Elkísért a szekrényemig. Egész szünetben beszélgettünk, mikor egy eper szőke lány lépett oda mellék, az oldalán egy barna hajú lány.

-Sziasztok!- köszöntek nekünk egyszerre.

-Téged valahonnan ismerlek.- töprengett az eper szőke hangosan, amíg mi is viszonoztuk nekik a köszöntést. Azonban amint ezek a szavak elhagyták a lány száját, egyből felismertem. Lydia martin, a legjobb barátnőm. Gondolkodás nélkül az ölelésembe zártam, amin a lány nagyon meglepődött.

-Nos Lydia még szép hogy ismered, mivelhogy ő El. Elly Jean. - mondta Stiles, mire Lydia erősített az ölelésén.

-úristen El. El sem hiszem. 9 év és végre találkozunk. Mikor jöttél vissza? - váltunk el egymástól. Az arca boldogságot és izgatottságot sugallt.

-én is örülök neked Lydia. - mosolyogtam a lányra. - tegnap költöztünk haza.- néztem rá boldogan.

-Allison Argent. - mosolygott rám a barna hajú. Őt nem ismerem, így bizonyára új.

- Elly Jean- biccentettem neki kedvesen. Beszélgettünk még egy kicsit, azonban a csengő félbeszakított minket. Mindenki ment kémiára, nekem azonban matekom volt. Az óra unalmasan telt. Az elején bemutatkoztam, és meglepődve észleltem, hogy itt is sokan emlékeznek rám, pedig nem is voltam régen feltűnő. Általában mindig lydiával beszélgettem, vagy könyvet olvastam vagy Stilest bámultam. Na mindegy, legalább így is emlékeznek rám. Az óra hamar eltelt. Szünetben elmentem a szekrényemhez, majd elmentem ebédelni. Belépve az ebédlőben rögtön kiszúrtam Lydiáékat és oda siettem hozzájuk. Út közben csak annyit vettem észre, hogy Stiles nagyon mutogat felém és a mellette ülő fiú engem néz. Már majdnem az asztalhoz értem, mikor a srác felpattant és se szó se beszéd megölelt. Váratlanul ért, de visszaöleltem.

-Na gyere Scott még a végén halálra rémíted- nevetett Allison. Scott? Scott McCall? Jól halottam? Erősítettem az ölelésemen.

-Meg se kérdezd. Tegnap költöztünk haza. Jó téged is újra látni- előztem meg, még mielőtt kerdezhetett volna bármit is. Elengedtük egymást, majd leülltünk az asztalhoz. Egész szünetben hallgattam a pazarabbnál pazarabb történeteiket. Az egész nap így telt. Suli végén Stiles jött oda hozzám.

-Haza dobjalak? - mosolygott rám.

-nem kell, köszönöm. Haza sétálok. - néztem rá. Ez a barna szempár még mindig megöl.

-rendben. Ha gondolod... - kezdett bele a mondandójába.

-Hé El! Ma este lesz egy buli Heatheréknál. Nem jösz el velünk?- karolta át a vállam Lydia.

-kedves tőled, de nemhiszem. Segíteni szeretnék apunak kipakolni.bocsi- fordultam felé szomorúan.

-ó El, te semmit sem változtál az évek alatt. Sose tudtál szórakozni. - nevette el magát a baratnőm.

- na majd később akkor ezt a problémát Kiküszüböljük. - nevettem el magam és megráztam a fejem. Elbúcsúztam a barátaimtól, majd elindultam haza. Mikor hazaértem, még nem volt otthon senki, így felmentem a szobámba. Minden bútorom már össze volt szerelve, így elkezdtem kipakolni. 1-2 óra alatt kész is lettem. Jó volt látni, hogy minden a helyén van. Ránéztem az órára. Apa majd csak két óra múlva jön haza, így gyors össze dobtam neki valami vacsorát. Mikor mjndennel kész voltam, elkezdtem a maradék dobozokból kipakolni. Már ment le a nap, mikor apa hazaért.

-szia apa! - üdvözöltem mosolyogva.

-szia kicsim, milyen volt az első nap? -lépett be a nappaliba. -mi ez a fenséges illat?- kérdezte, miközben nagyokat szagolt a levegőbe. Megvacsoráztunk, és miközben az utolsó simításokat végeztük a házon, elmeséltük részletesen egymásnak a napunkat. Apa őrült, hogy Stilesal és a többiekkel újra jóban vagyok. Büszkén hallgattam, ahogy apa arról mesél, hogy az első napján máris megoldott egy nyomozást.  Már majdnem éjfél volt, mikor ágyba kerültem. Most kivételesen hamar elnyomott az álom.