Varjútollak [Hat Varjú novellák]

Meglepetések

Jesper Fahey kevés dologban biztos; sosem tudja, vajon mi fog történni vele ma, képtelen kiszámolni, hány ember fog rendelni tőle. Arról sincs fogalma, mit csinálna akkor, ha Kaz Brekker nem fogadta volna be, mint lakótársát, vagy – ahogy Jesper fogalmazni szeret –, barátját. Vajon mi lett volna, ha a fiú nem szerzett volna neki munkát a helyi kocsmában – azonban abban sem biztos, Kaz egyáltalán barátként tekint rá.

Egy dologban viszont mindig biztos, amikor pénteken munkába áll: tudja, Wylan Van Eck a pult előtt fog ülni az egyik bárszéken, kólát vagy narancslevet kortyolgatva, Jesper érkezésére várva.

Igaz, Wylan is rejtély még előtte, hiszen fogalma sincs, mit csinál a srác azon kívül, hogy péntek esténként alkoholmentes italokat iszik egy kocsmában. Nem tudja, milyen családból származik, mindig a városban élt-e, vagy nemrég költözött ide. Annyit tud a fiúról, hogy sosem iszik alkoholt, legalábbis ő még nem szolgálta ki alkoholtartalmú itallal. Az sincs ellenére, ha Jesper flörtöl vele, de abban is biztos, a fiúnak enyhe vaníliaillata van, amibe olykor füstszag vegyül.

Jesper már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy abban a pillanatban, ahogy belép a pult mögé a hűtőbe nyúljon, és kólát töltsön a fiúnak – aztán ezt pár kör múlva narancsra cserélje. Ez már egy hónapja minden egyes nap így ment – kivéve ma.

– Hogy micsodát?

– Valami alkoholosat?

Az elmúlt tíz percben már harmadjára folytatják le ezt a beszélgetést, miközben Jesper igyekszik minél több vevőt kiszolgálni. Most épp két üveg sört ad át valakinek, miközben Wylan harmadjára is megválaszolja a kérdését.

– Ki vagy te és hová tetted azt a srácot, aki minden pénteken narancsot iszik? – Jesper felvonja az egyik szemöldökét, úgy mered a fiúra.

– Jaj, igen, elfelejtettem bemutatkozni. A narancsivó Wylan szabadságra ment, ez a Wylan valami alkoholosat szeretne.

– Sör? – Jesper megfordul és a hűtő tartalmát kezdi bámulni. – Sör – bólint saját magának, mintha nem is érdekelné, mit válaszol a másik – Olyan embernek tűnsz, aki szereti a sört.

– Nem tudom eldönteni, hogy ez most sértés, vagy sem – Wylan nevetve fonja a zöld üveg köré az ujjait és figyeli, ahogy Jesper a kukába dobja a kupakot. – De igaz, tényleg szeretem.

– Szóval nem ez az első alkalom, hogy alkoholt iszol? – Jesper feltartja a mutatóujját, ezzel jelezve, hogy várjon a válasszal. – Mit adhatok? – fordul most egy lányhoz.

Jesper olyan rutinosan fordul hátra, nyitja ki a hűtő ajtaját, majd vesz ki belőle három sörösüveget egyszerre, mintha egész életében ezt csinálta volna. Ellenben, az igazság az, hogy mindössze három hónapja dolgozik itt és az elején elég nehezen jött bele a dolgokba; egyszer Kaznak kellett meggyőznie a tulajt arról, hogy maradhasson és megígértetnie vele, jobban fog teljesíteni. Jesper azóta sem tudja, Kaz miért tudott ekkora szívességet kérni a tulajtól.

Persze, azzal ő is tökéletesen tisztában van, hogy Kaz szinte mindenkit ismer a városban. Már akkor tudta, Kaz Brekker egy olyan ember, akinek a szavára adnak, annak ellenére is, hogy még csak tizenhét éves; sosem mert belegondolni abba, miért kíváncsiak a véleményére a helyi kocsmák és szórakozóhelyek tulajdonosai, nem merte kideríteni, mit tudhat Kaz, amit ők nem. Azonban, ha tippelnie kellene, azt mondaná, Kaz régebben beleásta magát a szerencsejátékba, vagy valamelyik családtagjának volt terepe a dolog.

– Eléggé elkalandoztál.

– És ki engedte meg, hogy kiránts a kalandozásomból? – incselkedve vonja fel a szemöldökét, amit Wylan egy nevetéssel jutalmaz. – Mond már meg nekem, mi oka van annak, hogy Wylan Van Eck alkoholt iszik?