PΛЯΛZłТΛ - By: Pepsi

10. Epizód: "Hunyd le a szemed és gondold át az eddigi életedet"

▪ ʄɨռռɛas ▪

Mellkasa lágyan megrezzen amikor felcsapódik álmából, és erősen zihál a pislákoló lámpaizzókkal szinkronban, amik a mellette lévő lámpaoszlopról csüngenek, Finneas meg volt győződve arról, hogy egy enyhe szellő bármikor lefújhatná azt a helyéről, de az indok, hogy még nem történt meg a mellette lévő betonfal volt ami pont, hogy elállná az útját. Kezeire tekintett amelyek izzadtak mintha a sivatagban ébredne, de nem ott ébredt, hisz ez még mindig ugyanaz az aluljáró volt, Sasha pedig az ölében feküdt szemei pedig horkoltak helyette. Deja vu érzést érzett, hiszen mindig ugyanazzal az állapottal kell megbírkóznia ha csak egy apró részlet is a felszínre kerül a múltjából, és nem is csoda, hogy ezt most ötször, ha nem hatszor olyan intenzíven érezte, mert minden feltárult a tegnapi nap ami őt nyomasztotta, de könnyek ezúttal nem voltak, mert gyakori mellékhatása volt az is, hogy a kezébe hajtja a fejét és sír miközben újra, meg újra visszaemlékezik a történtekre, de ezúttal nem, mert ott volt Sasha. Rá nézett, majd a lábánál lévő pocsolyában magán azt látta, hogy az érzések ellenére nem néz ki megtörtnek. Talán mert hozzászokott, hogy így néz ki, és ő maga sosem tudja már megmondani, hogy valami megváltoztatta a traumája miatt netán az arckifejezésének vonásait, vagy azt ahogyan mosolyogni próbál, vagy a kezeinek állását. Ismét Sashára nézett. Attól, hogy kettejük közt a tegnapi nap folyamán elpattant egy csók ő nem tudta, hogy hogyan érezzen iránta. Van egy tetoválás rajta, egy olyan tetoválás ami se számsorozatban nem egyezik, se indítékban, mert Sasha semmiben sem a legjobb, akármennyire se akart döntőre jutni ilyennnel kapcsolatban, meg kellett tennie mert ez volt talán az egyetlen kapocs a gyilkosságok között, de lehet, hogy ez totálisan random volt, vagy, ha nem is random akkor rosszul közelítették meg az egészet Hudsonnal. Sasha ráadásul a tetoválás ellenére élt. Finneas még nem találkozott olyannal akinek lett volna R tetoválása és élt is. Sasha pedig a megtörtsége ellenére élt. Ez pedig Finneast szembesítette azzal a ténnyel, hogy nem vonzódhat hozzá, nem engedheti, hogy szerelmet érezzen iránta. Bármennyire is akart a tudatába férkőzni a gondolat, akár egy CPECD féreg ő nem tehette meg, mert Sasha halálra volt ítélve, ha most bele szeret egy drasztikusan átformált világban ráadásul bármikor elveszíthetné őt akkor is ha nem lenne ez a helyzet kialakulva körülöttük.
Sasha felnyitotta a szemét és pár másodpercnyi körültekintés után észbe kapott, hogy még mindig az aluljáróban van, látszódott rajta a "Jaj bazdmeg! Tényleg!" fajta rádöbbenés, és ezen Finneas legbelül elmosolyodott.

- Hány óra?

- Gőzöm sincs, de azt hiszem fél hét körül lehet, mert lemenőben van a nap.

- Megtudnám szokni, hogy veled aludjak.  – Mosolygott rá Finneasre.

- Sasha, nézd... ami tegnap történt az nekem még komplikált, hogy olyan értelemben tekintsek erre, és nem is tudom, hogy alkalmam adódik, úgy tekinteni erre.

- Tudom, végül is a feleségedet elengedni még nem állsz készen olyan értelemben, hogy mással is megpróbáld. Ugye?

- Nem csak az, hanem... bármikor meghalhatsz a tetoválás miatt. – Intett rá. - Ha beléd szeretek és közelebb kerülök hozzád akkor nem tudnám feldolgozni, hogy meghalsz. Jelenleg érjük el, hogy ez nem történik meg veled, rendben? 

Sasha ekkor észbekapott. Az álom miatt teljesen megfeledkezett a tetoválásról, de nem pánikolt, vagy ilyenek, viszont aggasztotta a dolog. Az emberek alapból azzal a tudással születnek mondhatni, hogy valamelyik nap megfognak halni, de ha a valamelyik szót kicseréljük hamarosan-ra akkor az teljesen más hangvételt és kontextust hoz magával az ember fejébe. Jelentheti a mai napot, a holnapot, vagy akár az elkövetkezendő hónapot is jobbik esetben. Egy emberi életnél a hamarosan szó még két évnél is hamarosan-t jelentett.