PΛЯΛZłТΛ - By: Pepsi

2. Epizód: R5

Egy erős becsapódás. Szilánkok. Sikolyok. Egy üres whiskys üveg és egy asztalra helyezett szike fel elevenítése után Finneas egy hordágyon tért magához. A feje ázott, csapongott a gondolataitól, és a tegnapi naptól. Saját izzadságát volt hajlandó meginnia most a reggeli kávéja helyett. Ez eszébe juttatta, hogy tegnap megölt valakit, még akkor is, ha ezt más úgy mondaná, hogy véget vetett valaki szenvedésének. A pisztoly sziluettje egy orvos kezében úgy festett mintha a műtés előtt úgy gondolkodott volna, hogy "Ez már úgysem éli túl, jobb, ha minél előbb meghal!" ez volt a második páciense, akit megölt, és egyben a második gyermek is. Bár az első öt évvel ezelőtt volt, mikor még a járvány sem tört ki, ő az ártatlan lélek mellett hullarészegen feküdt a nem túl kényelmes széken. Egy szörnyű nap volt az aznapi, ezért elhatározta, hogy halálra issza magát, de a pia előbb kiütötte minthogy a túladagolást folytathatta volna. Emiatt emlékszik miért ivott, de az eseményekből csak öt apró dolog maradt meg benne. Egy erős becsapódás, szilánkok, sikolyok, egy üres whiskys üveg és egy asztalra helyezett szike.

Egy újabb émelyítő fejfájás után Finneas az alvás közben összegyűrődött orvosi köpenyét megigazítva állt fel, és húzta fel a matt fekete cipőit. A folyosóra amint kilépett csomó orvos futott oda hozzá és szegezte rá tekintetét. Az összes tekintet közül a legmorcosabb a főnökéjé volt, és minél többet szemezett a ráncos arcképével annál inkább mérgesebbnek tűnt. A tömegből a bal kezét felemelve intette Finneast egy perc csevelyre.

- Ugye tudod, hogy a tegnapi kis incidensed odáig fajult, hogy a kórház előtt jelenleg tüntetnek? – Finneas kérdően nézett, no nem azért, mert nem tudta miről van szó, hanem hogy miért tüntetnek egy ilyen járvány helyzetben, egyáltalán, hogy van erre idejük? – Beszélned kellene velük! – Finneas dühében azonnal kilökte maga előtt az orvosi tolóajtót és a folyosón, cipőjéből visszhang jött elő, egy pislogás után már a kezében egy mikrofont fogott és csomó táblát lóbáltak a szeme előtt mindenféle gyűlölködő megjegyzéssel tarkítva azokat.

- Nem. – Mutatott az egyik "Az orvosok gyerekeket ölnek" táblára. – Nem. – Mutatott a csomó "Az orvosok engednek minket meghalni" tábláknak egyikére, ezután beleköszörült a mikrofonba. – Megértem, hogy félnek! Mindannyian félünk! Azt se tudjuk, hogy milyen nap van, hányadika, vagy, hogy esetleg hétvége. Azt se tudjuk, hogy mi orvosok vagyunk, vagy, hogy életet mentünk-e, vagy csak jobbá tesszük a fájdalmakat. Olyan döntéseket hoztunk, ami mindenkit az őrületbe kerget. Nem segítünk gyerekeken, idősebbeken mert nem bírnák a műtétet és azt kellene tennünk, amit tegnap is, én. Én kimondom! Megszegtem ezt a szabályt és megpróbáltam menteni egy gyermek életét, és ez lett a vége, és bevallom bár ne tettem volna, ne kellett volna látnom azt a horrort, amit az a fiatal kissrác előttem csinált az arcával. Már akkor halott volt, akkor már nem élt, de valahogy mégis. Életemben előszőr pisztolyt ragadtam. – Pár apróbb könnycsepp fojt ki Finneas szemüvege alól. – Tudják milyen érzés az, hogy az orvosi szakmámhoz hozzá csapódott ez a szar? Egy gyermeket kellett lelőnöm... az anyja szeme láttára. Maguk meg meglepődnek azon hogyha elutasítjuk főleg ezután a gyermekeik CPECD-től való meggyógyítását? Nehezemre esik kimondani, de a statisztikák alapján 1℅-a élte túl a gyerekeknek ezt a járványt tünetmentesen, mindenki más jobb esetben amnéziával, erős diszlexiával vagy pedig súlyos tourette szindrómával élte ezt túl. Ezeknek az aránya 14.5℅ a maradék 84.5℅ pedig... – Finneas nyelt egyet – halott, és ebből a 84.5℅-ból 80℅ olyan halott, aki megpróbálta magát elevenen széttépni. Ha nem akarjuk őket szenvedni látni, akkor csak megfogunk egy pisztolyt a 2043-as szerkesztett orvosieljárás szerint és ennyi volt... – Ezután a következőket szavalta bele a mikrofonba: – Nem vagyunk szuperhősök, nem vagyunk orvosok, és végképp nem emberek. Mi csak megpróbálunk azoknak látszani. Maguk sem páciensek többé, hanem csak tesztalanyok, bármennyire is fáj ezt hallgatni. Akár nehéz elhinniük akár nem, de ha szuperhős lennék nem engednék meghalni egy gyereket, mert az, hogy nézne ki? Ha orvos lennék, nem lenne fegyver a zsebemben, ha ember lennék pedig most nem próbálnám magukat meggyőzni, hogy engedjék le a táblákat, hanem beállnék a sorba magukkal tüntetni, de sajnálatos módon nekem az a dolgom, hogy megpróbáljam magukat megmenteni a lehetetlen sodrásából. - Ekkor Finneas elengedve a mikrofont vissza lépdelt a kórház sikoltozó falai közé. Borús gondolatokkal, egy másodperc fel lélegzéssel állt munkába és tudja, hogy ma is egy kemény nap lesz.
De a munka várhatott, mert Margaret kórtermét, ahol tegnap óta pihen és próbálja feldolgozni a fia halálával járó traumát épp most hagyta el három rendőrtiszt, élükön egy detektívvel. Finneas mielőtt megszólíthatta volna bármelyikjüket, vagy pisloghatott volna, a detektív, a névjegykártyája szerint egy úgy nevezett "Stanley" felszólította a doktort, aki félt, hogy a tegnap esti gyilkosságért vannak itt. Végül is nem helyes, amit tett törvényileg, lehet akármennyire is vírushelyzet, de teljesen mást kapott a fejéhez.