PΛЯΛZłТΛ - By: Pepsi

7. Epizód: Pusztítótűz

▪ ʄɨռռɛas ▪

A híradó után egyből statikus csend lett, mintha manapság adás is csak ilyen bejelentések miatt lenne. Senki se néz televíziót, senki se akarja rajzfilmekkel elvonni a figyelmét egy ilyen helyzetben - mondjuk nem is nagyon tudják. Az emberek valószínűleg azt sem tudják, hogy mi a legjobb eshetőség. Ha egy féreg az agyukba kúszik és ínaktól, izomzattól kezdve kaparják, tépik szét magukat, hogy megszabaduljanak tőle, vagy más teszi meg ugyanezt, más kínozza meg az embereket és jobb esetben megtalálják a testét. Minden nyom, amit eddig találtak nem jelentett semmit sem. Eddig volt csomó holttestük majdnem ugyanazokkal a jelekkel, ujjlenyomatok, amik állítólag Finneasé, egy R nevű fickójuk, aki már nem R többé, és minden célpont azért vált célponttá mert a legjobb valamiben, ahogy Finneas is. Mi az, amit R tud róla, miért akarja megölni őt pusztán azért, mert a legjobb orvos? Nem állt össze a kép neki, sehogy sem akart összeállni.

- Mi legyen? - Fordult Hudsonhoz vállat vonva Finneas mintha ő se számított volna egy értelmes válaszra tőle, de gondolta mivel egy rendőrkapitány féle csak van egy erre kihegyezett protokoll.

- Viccelsz? Nem szeretem egy mondatban használni a holttest és az aranybánya szót, de ezek a holttestek aranybányák nekünk. Kihallgathatjuk a hozzátartozóit a halottaknak, megvizsgálhatjuk őket és talán te, mint főorvos is többre jutsz boncolásnál. Ki tudja?

- Szóval ezt fogjuk csinálni?

- Huh?

- Ez öt holttest Hudson. Nyomnak nyom, de szerinted R, vagy tudja már a tököm, hogy ki van e mögött megfogja várni míg rá jövünk valamire? Ha kellő nyomot összeraktunk csak utána öl meg tegyük fel plusz ötöt megint? Míg mi nyomozunk addig lehet, hogy most is csonkít valakit vagy... - Hudson félbeszakította.

- Oké akkor mutass rá egy házra. - Felelte.

- Tessék?

- Amelyik házra rámutatsz azt lerohanjuk minden egységgel, elfogjuk a benne levő gyilkost és ügy megoldva. Ja, hogy nincs ilyen ház mert tudunk mindent arról, hogy hogyan fognak kinézni a holttesteink, de sajna azt nem, hogy ez a rohadék merre mozog, honnan mozgathatja a szálakat. A holttestek jelenléte, a sorszámok a karjukon megmutatják, hogy R merre mozgott. Washingtonban vagyunk Finneas, Amerika egyik legőrzöttebb területén ez tehát azt is jelenti, hogy nem létezhet olyan hely, legalább egy, ahol nem vett fel valami szokatlant a kamera. Tudhatjuk perc pontosan a gyilkossági időpontokat, talán ez a barom tényleg a bolondját járatja velünk, de elkapjuk ebben biztos vagyok.

- Elkapjuk? - Nézett Finneas a hamis R felé. - Ez lesz abból, ha elkapunk valakit! Előttünk jár, jóval előttünk jár ez a rohadék! Kódok mások vállán, ujjlenyomatok, a saját ujjlenyomataim valaki nyakán, hamis R, több ezer CPECD féreg satöbbi. Mi marionett bábuk vagyunk, az orvosok, a rendőrök, mindenkit egy zsinóron mozgat és a kódok nem nekünk, hanem neki jelentenek előnyt. Észben tartja, hogy hova megyünk, a kódok szerint, ami ennél a pontnál talán lehet össze-vissza is már, de a lényeg, hogy mindig adjon nekünk valamilyen csontot, amit rágni tudunk! - Finneas felvette a köpenyét, amit valamikor a székkarfájára dobott le, Hudson csak ekkor vette észre, hogy valamikor levette.

- Hova mész?

- Haza. Végeztem.

- Tessék? Nem is érdekel, hogy miért akar célpontként beállítani téged? Benne vagy az ügyben, gyanúsított vagy. Ez nem opció!

- Benne vagyok az ügyben? Mindenki benne van. Kiben bízzak? Magában? Mit akar mit tegyek? Orvos vagyok, számítanak rám, nem léphetek ki így egy krízishelyzetből! Ha meghalok, akkor meghalok. Ez van.