PΛЯΛZłТΛ - By: Pepsi

4. Epizód: A sötétítő

▪ staռʟɛʏ ▪

A nyomozó előtt egy akta hevert Richard Clanton esetével. Nem számított az, hogy hányszor lapozta át újra és újra, ő nem tudott rájönni egy apró részletre. R5. Ezt a részletet minél tovább nézte nem is tűnt annyira aprónak, valamiért úgy érezte, hogy ez sokkal több két karakternél. Kell lennie egy oknak, hogy ez a felirat megjelent Richard testén, talán a rendőrségnek, vagy Margaretnek akart jelezni a tettes, de szinte biztos, hogy nem csak véletlenül elvándorolt vérsejtek belső vérzés közben, amelyek valahogy feketévé változtak. Nem volt elég nyom azon kívűl, hogy valahol Washingtonban van egy gyilkos aki megölte Richard Clantont. Nem. Nem csak őt. Az ötödik szám talán egy sorszám és ez a szerencsétlen biológia  professzor lett az ötödik áldozat. Ha ez így is van akkor lennie kell valaminek Richard múltjában, lennie kell egy olyan kirakósdarabkának amit egy nem oda illő helyre tuszkoltak be egy kalapáccsal, de ha ez így is van akkor hogyhogy nem tud erről Margaret, miért csak most ölték meg? Több, mint tíz éve együtt vannak, mégis miért volt áldozat, mit akartak tőle? Stanley fejébe egyszerűen csak kérdésekből lett több, válaszokat nem tudott találni, így elindult egyetlen egy nyomon amin tudott: Margaret történetén. Richard egy tortát készült venni, amit az aktán található utcából vett meg. Az árus egy nevezetes Mack Byson, Richard egy gyerekkori barátja  akit általánosból ismert meg, vele ment középiskolába is, majd utána Mack egy cukrásziskolába ment tovább tanulni egy mexikói egyetemen. Az egyetem nem jelentett nekik gondot a kommunikációra, és szinte amikor csak idejük volt egymással beszéltek, mondhatni ő az aki talán a legtöbbet tudja Richardról, többet, mint Margaret valaha tudott. Ha Richardnak sosem volt egyetlen egy titka sem az tőle derülhet ki biztosan. Talán Stanleynek végre lesz egy nyoma, végre lesznek válaszai.

Egy átlagos cukrászdának nézett ki. Elvileg ez a legnagyobb cukrászda egész Washingtonban, de nem látni a külsején semmi jellegzetes motívumot, még kirakata sem volt, egyedül egy világító animált torta látszott említésre méltónak, mint cégér feltéve az üzlet ajtaja felé. Egyszer égett rajta a gyertya, egyszer nem. Egyszerű, de egy átlagos embert nem biztos, hogy a boltba csalogatott volna. Stanley mégis erre készült.
Az üzlet belseje már akkor inkább népszerűbb hangulatot keltetett. Piskóták, torták, sütemények, briósok illata frissen a sütőből, ha ez a körítés tényleg a bolt körítéseként szolgálna akkor Stanley alig tudna mozogni a sok vásárlótól, ennek ellenére a bolt üresen állt, és csak a kasszás, Mack mosolygott a pult mögül; az arcáról tökéletesen le lehetett olvasni, hogy azt akarta, hogy ne üres kézzel menjek ki a boltból, ami érthető mert ha ez a vásárlómennyiség mindennapos a járványidején akkor ennek a helynek két hét maximum és lőttek.

- Elnézést? – Érdeklődött Stanley. - Richard Clantonról szeretnék kérdezni.
- Ah, igen... tudja, ezért is megy még nehezebben az üzlet. Richard mondhatni talán az egyetlen törzsvásárlóm volt, aki csak azért két hetente bejárt, hogy hazafele a munkahelyéről vegyen ezt-azt, hogy ne csődőljek be. A halálával ez a hely semmi sem lesz. Persze ezt nem úgy értem, hogy Richard csak erre volt jó... egyszerűen csak sosem mozdultam ki a pult mögül, az egész egyetemen töltött évemet egy saját cukrászdára szántam, ami most a megélhetetlenség határait koptatja. – Stanley egy kissé csendre intette, mert bár szomorúnak találta, de fogytán volt az ideje. Ki tudja? Lehet nem egyszeri alkalom volt és a gyilkos bármikor megölhet egy másik személyt.

- Volt itt más ember az üzletben Richardon kívűl, vagy emlékszik mit vett?

- Most hogy mondja, Richard elég furcsa volt. Általában mindig beszélünk, de most szó nélkül távozott... volt itt egy kapucnis csávó, de ő nem vett semmit és elhagyta az üzletet Richard előtt.

Egy kapucnis férfi, volt az elsőszámú gyanusítottja Stanleynek, ez nagyjából annyi segítség volt neki, mint ami eddig volt, talán annyi könnyítést tett hozzá, hogy nem vakon kellett tapogatóznia többé.