PΛЯΛZłТΛ - By: Pepsi

3. Epizód: Szavak

▪ ʍaʀɢaʀɛt ▪

Richard halála előtt öt órával.

Richard és Margaret a kórházat elhagyva fiukkal könnyebbültek meg legbelül, hogy Finneas adott nekik egy esélyt. Richard beülve a kisbuszukba meredtt egy kicsit maga elé, és tétovázott gyújtást adni a járgánynak.

- Valami baj van szívem? Sápadtnak tűnsz. - Kérdezett rá Margaret az állapotára szerető férjének.
- Tudod, én boldog vagyok, hogy kaptunk egy esélyt, és még most sem tudom felfogni nagyon, hogy miért gondolta meg magát Finneas.
- Miről beszélsz? Annak ellenére, hogy most a munkába van temetkezve továbbra is jól kijöttök egymással, lehet csak a törvények kötötték meg a kezét, meg a tudja a fene, hogy melyik paragrafus, de a végén képes volt ezekre nemet mondani és kisegíteni téged! Biztos, hogy a legjobb kezekbe került Jett.

Richard erre a kijelentésre elmosolyodott majd csókot nyomott a gyönyörű feleségének az ajkaira, rögtön hármat is majd beadta a derekát és elindította az autót egy slusszkulcs elfordítással, ami után hazavezethettek a már jól ismert otthonukba. A ház elsőnek üresnek tűnt, hogy csak ketten vannak benne. Két emeletes még is kettő ember lakja, érződött az a szellemhatás a testükben. Szeretett fiuk nem volt otthon, nem olvasott képregényt, sem játszott a Splinter Cellel, még csak zajongani sem zajongott. Mióta megszületett azóta ez a ház ordította, hogy itt egy gyerek él és a szomszédok is köszönték szépen megvannak a füldugójukkal a fülükben, amit csakis Jett miatt vettek meg ezzel tisztelegve a lármái felett. Nélkülük nem csak a házban, de a szomszédságban is csend honolt.
Margaret a nagy csendet megszakítva felajánlotta, hogy csinál valami süteményt, hogy feldobja a hangulatot egy kicsit és a férje gondolatait is elterelje egy időre.

- Mi lenne, ha besegítenék? - Mosolyodott el Richard.
- Tudsz te egyáltalán sütni? - Hencegett a felesége. - Téged amióta veled vagyok nem láttalak még csak a konyha közelében sem nagyon. Most meg hirtelen főzőcskézni szeretnél?
- Itt lenne az ideje, hogy megtaníts pár női dologra, legalább én érdeklődök, te sosem érdeklődsz a golf után, amit nézek a TV-ben. - Ölelte át Margaretet, aki hencegve válaszolt vissza.
- Igen, de én sokkal érdekesebb dolgokat csinálok, mert mi a jó abban, hogyha egy skót gatyás fazon ugyanolyan manőverekkel üti el újra meg újra azt a golf labdát ugyanabba a lyukba.
- Azért néha bele lövik a tóba is - Nevetett fel majd egy laza kézmozdulattal fogta meg a sodrófát, amivel a felesége a tésztát nyújtotta ki. - Szóval, mit csinálunk?
- Almás rétest, Jett egyik kedvencét!
- Meg az én kedvencemet is - kuncogott fel.

Margaret különösen nézett Richardra a gondolataiban. Richard, ha evett is valaha az almás réteséből sosem tette a kedvencévé, de nem törődött vele, és tovább nyújtotta a tésztáját férje kézfejével az övéin. Tudta, hogyha most szóvá tenné, hogy "Mi lelt téged?" akkor elrontaná a hangulatot, boldog akart maradni és nem akart gondolni a fiukra bármennyire is nehezére esett ezt megtennie. Margaret tudta, hogyha rágódni kezd az állapotán akkor Finneast fogják 0-24 hívogatni azzal, hogy jól van-e. Mosolygott, és neki most erre volt a legnagyobb szüksége. A férje rég volt már ennyire családias hangulatban, mint most minden másodpercét ki akarta használni. Valamilyen szinten látszott, hogy csak megjátssza, de valahányszor a felesége csak mosolyogva válaszolt egy kérdésére az a színlelő természete egyre jobban kezdett eltűnni belőle. Se-perc alatt összedobták a rétest süthető állapotba és egymást ölelve nézték ahogy megkell, mint az öt éves gyerekek, akik várták a Mikulást.

- Ha rossz íze lesz bocsi! - Mosolyodott el a nyakát zavartan megvakarva Richard, aki csak az almát töltötte bele a tésztába, és nagyon más feladata a sütés közben nem is volt. Margaret itt is érezte egy kicsit a színlelést, de visszaválaszolt valami olyasmit, hogy "Tuti, hogy jó lesz mert együtt csináltuk."