Szerelem négy fal között - teljes

2. fejezet

1. nap.

Szombat reggel Brian nekikészült, hogy az előkertben lenyírja a füvet. Gondolta, akkor már megcsinálja az üres ház előtt is, hiszen nem nagy munka, és szerette a rendet maga körül.

Már éppen végzett, amikor megállt a ház előtt egy piros sportkocsi, és kiszállt belőle egy fiatal nő. Sötétbarna hullámos hajába belekapott a szellő, igyekezett kiseperni az arcából. Piros bőrdzsekit, fekete bőrnadrágot és fehér pólót viselt. Elképesztően jó alakja volt, és Brian hiába nem akarta bámulni, mégis csak jól megnézte magának.

A nő felnyitotta a csomagtartót, majd csípőre tett kézzel nagyot sóhajtott. Aztán megfordult, észrevette Briant, és egyenesen megindult felé. Menet közben levette napszemüvegét, pirosra rúzsozott ajkain széles mosoly jelent meg.

– Jó napot! Maga biztosan a kertész. Én vettem meg ezt a házat – mutatott Brian mögé. – Segítene kivenni a kocsiból a bőröndömet? Nagyon hálás lennék érte.

Brian pislogott párat, majd miután magához tért a meglepetésből, bólintott. Mivel a nő nem mutatkozott be, így ő sem tette. Ha kertésznek gondolja, az sem baj, annál nagyobbat fog nézni, mikor kiderül, hogy tévedett. Nem gondolta volna, hogy épp egy ilyen szomszédja lesz, de lényegében örült neki. Az ilyen cicababa kinézetű nőket bármivel könnyű kiborítani, és valószínűleg nem lesz nehéz elüldöznie innen. Oké, ez a nő inkább vagány, mint cicababa, de akkor sem fog kihívást jelenteni számára. Odament a kocsihoz, és könnyedén kiemelte a nagy táskát.

– Máris nyitom az ajtót, csak először még meg kell találni a kulcsomat. – A nő a táskájában kotorászott, miközben tűsarkújában a bejárat felé lépkedett.

Brian azon aggódott, hogy még azelőtt kitöri a bokáját, mielőtt ideköltözne, de végül elővarázsolta a kulcsot, ő pedig úgy állt ott mögötte, mint egy hordár, de kimondottan szórakoztatta a dolog.

– Tegye csak le, ahová akarja, és nagyon köszönöm! – intett a nő, miután beléptek az ajtón.

Brian letette a bőröndöt az egykori nappaliban. Most látta először üresen a házat, és a szíve kicsit bele is fájdult. Nyoma sem volt az öregek barátságos otthonának.

– Igazán nincs mit – felelte.

A nő már a konyhából válaszolt neki.

– Esetleg, ha van ideje és kedve, akkor maradhatna segíteni. Hamarosan itt vannak a költöztetők. Minden erős kézre szükségünk van. – Azzal tetőtől talpig végigmérte őt.

Brian először tiltakozni akart, mert miért segítsen ennek a nőnek, hiszen úgyis el akarja üldözni, de végül meggondolta magát. Csak előnyére válhat, ha felméri a terepet, mielőtt harcba szállna.

– Rendben. Maradhatok, ha gondolja – vonta meg a vállát.

A nő elmosolyodott.

– Hálás vagyok érte. Kifizetem a napját.

Majdnem kicsúszott Brian száján, hogy nem szükséges, de egy kertész nem mondana ilyet, úgyhogy visszanyelte a válaszát.

Továbbra is a nappali közepén ácsorgott, míg a nő tett-vett körülötte. Elhúzta a függönyöket, és az ablakokat nyitogatta.

– Úgy tudom, közös a kert a szomszéddal. Gondolom, mindkét részt maga gondozza – csacsogta közben.

Briannek feltűnt, hogy a nő nemcsak csinos, de a szemei is gyönyörűek. Még huszonötnek sem saccolta, és máris megfordult a fejben, ennyire fiatalon honnan volt pénze egy ilyen házra. Megköszörülte a torkát, hogy válaszoljon a kérdésre.