Szerelem négy fal között - teljes

12. fejezet

11. nap

Brian elégedetten és meglehetősen vidáman készítette a reggelijüket. Az előző nap tökéletesre sikerült. Egésznap együtt lehettek, meztelenül fürdőztek, óriásit szeretkeztek, egy ágyban aludtak és egymás mellett ébredtek. Nem is kívánhatott volna ennél többet, ám tudta, hogy most viszont gyötrelmes nap elé néz.

Finom reggelivel és forró teával várta Ameliát, mert kint esett az eső. Hunter is behúzódott a házba, és ott sertepertélt körülötte. Amelia kissé szégyenlősen sétált le a lépcsőn, és meleg öleléssel üdvözölte Briant.

Hallani lehetett az eső ütemes kopogását, ezért Amelia kinézett az ablakon.

– Ennyire esik? – kérdezte.

Brian jóleső érzéssel mérte végig a csinos nőt.

– Igen, de nem tart egész nap. Az előbb néztem meg. Kávét is kérsz?

– Majd kicsit később, köszönöm. – Amelia leült az étkezőasztalhoz, Brian pedig feltálalta a reggelit.

– Van valami programotok mára? – érdeklődött, miután ő is leült.

– Nem tudok róla. Randy eléggé kiszámíthatatlan. És te mit akarsz csinálni ma?

– Azt hiszem, elugrok néhány helyre. Az egyik ingatlanomban átalakítást kezdtek, egy másikból pedig kiköltöznek, úgyhogy van mit intéznem. Talán Judyhoz is beugrok, mert azt hiszi, még mindig haragszok rá a szombat este miatt – sorolta Brian a terveit.

– Tudom, nem tartozik rám, de ha már döntöttél, akkor miért halogatod a szakítást? – Amelia felkönyökölt az asztalra, és érdeklődve várta a válaszát.

– Csakis rád való tekintettel, különben már rég őszinte lettem volna Judyval.

– Vállalom a következményeket, ne ezen múljon. Mindketten hibásak vagyunk – válaszolta Amelia komoly tekintettel.

– Amit csinálunk az kétségtelenül rossz, de egyelőre még senkinek sem fogadtunk örök hűséget, és vannak tőlünk sokkal rosszabb emberek is. Már, ha ez vigasztal – fejtette ki Brian a véleményét. – Judy nem fog belehalni, ha két hét múlva tudja meg.

Amelia bólintott, majd felállt. Brian is követte a példáját. Megálltak egymással szemben, és mindketten tétováztak.

– Csodás volt a tegnapi nap, és köszönöm a finom reggelit is – szólalt meg végül Amelia.

– Bármikor megismételhetjük. – Brian odahajolt hozzá, és rövid csókkal búcsúzott el tőle.

Alig, hogy Amelia távozott, megérkezett a bejárónő, akiről Brian teljesen megfeledkezett. Nem mintha sokat számított volna, ha meglátja őket együtt, de azért mégis csak jobb volt így. Amíg az asszony végezte a dolgát, Brian kocsiba ültette Huntert, és elindult a körútjára. Az átalakítással nem volt semmi baj, azonban a megüresedett lakást kissé ki kell pofoznia az előző lakók után. Felhívta a szakembereket, akikkel dolgoztatni szokott, és ígéretet kapott, hogy jövő héten kifestik, valamint elvégzik a szükséges javításokat.

Ezután nem túl nagy örömmel, de beugrott Judyhoz is. Huntert kénytelen volt a kocsiban hagyni, ám résnyire lehúzva hagyta az ablakokat, hogy ne legyen nagyon melege. Úgysem szándékozott túl sok időt tölteni a parfümériában.

– Nahát, Brian! Micsoda meglepetés, nem is szóltál, hogy jössz! – fogadta Judy kitörő örömmel.

– Erre jártam, és gondoltam, beugrok, de Hunter kint van a kocsiban – mutatott maga mögé –, úgyhogy nem maradhatok sokáig.

– Most nincs senki, kimehetünk az üzlet elé beszélgetni – karolt bele Judy.

– Itt minden rendben? – kérdezte Brian, mikor kiléptek az utcára.

– Elég jól megy most a bolt. Nálad is minden oké?

– Persze. Elintéztem néhány ügyet, innen már haza megyünk. Azon gondolkoztam, hogy nekünk kell-e valamivel készülni erre a hétvégi medencés partira – nézett tanácstalanul Judyra, és közben kivette Huntert a kocsiból.

– Nekem ez eszembe sem jutott – gondolkozott el Judy egy pillanatra. – De talán csinálhatnánk parti falatkákat, és vegyünk néhány üveg italt is.

– Jól van, akkor majd küldd át a listát hozzá – bólintott Brian.

– Beszéltél azóta Ameliával? Ugye, tényleg nem haragszik? – sandított rá Judy.

– Persze, hogy beszéltünk, nem haragszik. Tegnap segítettem elhozni a festőcuccait a szülei házából, és kaptam tőle egy képet.

Brian nem akart ilyen dolgokat eltitkolni Judy elől, hisz amúgy is kiszúrná majd a képet a falán.

Judy elmosolyodott.

– Örülök, hogy végül ilyen jóban lettetek egymással.

Brian számított egy kis féltékenységre, de Judy semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarná, amiért Ameliával tölti az idejét. Különösnek találta, de annak tudta be a dolgot, hogy Judynak még mindig bűntudata van a vacsora miatt.

Rövid ideig még csevegtek, aztán Judyhoz vevők érkeztek, így Brian elköszönt tőle. Amikor hazaért, Randy kocsija már ott állt a ház előtt. Brian próbált nem tudomást venni róla.

Az eső már rég elállt, de még minden vizes volt, így kénytelen volt Huntert kizárni, különben összesározta volna a frissen kitakarított lakást. A bejárónője még az emeleten tett-vett, ő pedig jobb híján eldöntötte, hogy főzéssel üti el az időt.

Késő délután lett, mire mindennel végzett, és a bejárónője szintén elköszönt. Tisztaság és jó illat lett az egész házban. Ahogy nem volt mit csinálnia, Brian egyre feszültebbé vált, mert folyamatosan az járt a fejében, hogy Amelia azzal az irritáló Randyvel tölti az idejét. Egy pohár konyakkal kiült a teraszra, és közben a neten böngészett a laptopján. Egyszer csak mozgolódásra lett figyelmes a szomszédban, de nem mozdult, csak fülelt.

– Most komolyan inkább kiültél olvasni? – hallotta Randy felháborodott hangját. Bizonyára Ameliához beszélt. – Mondtam, hogy el szeretnék menni Mark bulijába.

– De nekem nincs kedvem hozzá, Randy. Különben is, hétköznap van... – tiltakozott Amelia.

– Úgy csinálsz, mintha neked ez bármit is számítana. Egész nap itthon vagy – felelte erre Randy.

– Ha annyira szeretnél, nyugodtan elmehetsz, szívem. Nem haragszok meg érte. – Amelia nyugodt hangon válaszolt.

– Tedd már le ezt a kurva könyvet – kiáltotta ingerülten Randy, majd egy csattanás hallatszott.

Valószínűleg Randy elvette Ameliától a könyvet, és azt csapta az asztalra, vagy a földre, ki tudja. Brian a homlokát ráncolta, de nem mozdult.

– Menj, és öltözz! A csajom vagy, és velem fogsz jönni! – hangzott Randy parancsa.

Brian alig bírta visszafogni magát, hogy ne menjen át, és húzzon be egyet annak a baromnak, de nem avatkozhatott bele az életükbe. Amelia felnőtt ember, el tudja dönteni, mit akar.

– Jól van, ha neked ennyire fontos, akkor elmegyek – hallotta most Amelia hangját.

Brian rettentő dühös lett. Nem értette, Amelia miért tűr ilyesmit, és Randy, hogyan képes így beszélni a tulajdon barátnőjével. Persze ez csak az ő malmára hajtja a vizet, de rombolni tudott volna tehetetlenségében.