Szerelem négy fal között - teljes

10. fejezet

9. nap

Másnap Brian már türelmetlenül várta, hogy Judy végre felébredjen, amire majdnem délben került sor. Többször is kiment a kertbe, de sem Randyt, sem Ameliát nem látta. Olyan tizenegy körül nézett ki újra az ablakon, és akkorra Randy autója már eltűnt a ház elől.

Fél óra múlva Judy is lebattyogott az emeletről, és bűnbánóan nézett rá.

– Ne haragudj a tegnap este miatt. Kicsit sokat ittam.

– Ülj le, és egyél – mutatott Brian az asztal felé, ahol már rég megterített.

Judy engedelmesen leült, ő pedig bement a konyhába, hogy kávét készítsen neki.

– Haragszol rám? – kérdezte Judy óvatosan.

– Kellemetlen helyzetbe hoztatok minket. Tudom, hogy mindenkivel közvetlen vagy, de szerinted Amelia mit érezhetett, amikor egész este a pasijával flörtöltél?

– Nem flörtöltem vele! Csak beszélgettünk.

– Szó nélkül eltűntetek! – morgolódott tovább Brian, és letette Judy elé a kávét.

– A munkámról beszélgettünk, és megemlítette a parfümöket, amit hozott.

Brian sóhajtott egy nagyot.

– Nem kell magyarázkodnod, csak ne csinálj ilyet még egyszer!

– Bocsánat! – sütötte le Judy a szemét.

Brian nem akart több szót vesztegetni erre, mert ő maga is hibázott, de legalább nem Judy előtt csinálta. Mellesleg akkor még azt sem tudta, hogy Randy egyáltalán létezik.

Már biztos volt abban, hogy szakítani fog Judyval. Nemcsak azért, mert megcsalta, hanem mert rájött, hogy semmi értelme tovább húzniuk ezt az egész, sehová sem vezető kapcsolatot. Judy nem az a lány, akire neki szüksége van, és meg kell adnia neki az esélyt arra, hogy keressen valakit, aki viszontszereti őt úgy, ahogy megérdemli.

Brian kivételesen nem maradt bent Judyval, amíg evett, hanem kiment a teraszra, és rágyújtott, pedig csak nagyon ritkán dohányzott. Hunter türelmetlenül körbeszaladt rajta párszor, azt hihette, hogy tanulni fognak, mint eddig minden nap.

– Nemsokára, barátom. Ha Judy elment, csak veled foglalkozok, ígérem. – Megsimogatta az okos kis fejét.

Bodza is megjelent, és Brian lábához dörgölőzött.

– Téged nem foglak megsimogatni, hiába is kéred. – Brian a fejét ingatta, de a macska tovább folytatta a hízelgést.

– Jól van, menj innen. Majd a gazdád megsimogat. – A lábával óvatosan arrébb tessékelte az állatot.

– Miért félsz ennyire a macskáktól? – szólalt meg mögötte Amelia.

Brian meglepetten fordult hátra.

– Nem félek tőlük, csak valami miatt nem szeretem őket.

– Simogasd csak meg. Meglátod hálás lesz érte – biztatta Amelia egy kis mosollyal.

– Nem akarom, hogy hálás legyen.

Amelia halkan kuncogott rajta.

– Mert félsz.

– Mondom, hogy nem félek – morgolódott Brian.

– Dehogy nem. Különben már rég megsimogattad volna.

– Ezzel nem tudsz rávenni. Jobbat kell kitalálnod. – Brian elmosolyodott. Átlátott Amelián.

Játékos fény csillant Amelia szemében.