Szerelem négy fal között - teljes

7. fejezet

6. nap

A körülményekhez képest, Brian egész jól aludt, ám a félrelépése miatt mégsem volt jókedve. Elcseszte. Nemcsak a tervét rontotta el ezzel, hanem minden mást. Judyt becsapta, Ameliát kihasználta, saját magát pedig kellemetlen helyzetbe hozta. Jóllehet, ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, Amelia is épp úgy kellett. Nem szándékozott teljes egészében magára vállalni ennek a terhét.

Komótosan sétált le a lépcsőn, és a terasz felé vette az irányt, hogy ellássa Huntert. Már épp nyitotta volna az ajtót, mikor keze félúton megállt. Hunter Amelia macskájával összebújva feküdt a fekhelyén. Hihetetlen, de a kutyája is árulóvá vált.

Óvatosan elengedte a kilincset, és elől ment ki a házból, majd becsengetett Ameliához. A nő meglepett arcot vágott, amikor meglátta.

– Gyere, mutatni akarok valamit. –Brian intett a fejével, és elindult vissza.

Amelia követte. Brian egyenesen a teraszajtóhoz vezette.

– Nézd! – mutatott az üvegen keresztül a békésen alvó két állatra.

Amelia elmosolyodott.

– Hihetetlen.

– Szerinted ez véletlen? Olyanok, akárcsak mi – bukott ki Brianből.

Amelia arca elkomolyodott. Távolabb sétált, a kanapénál megállt, és visszanézett Brianra.

– Azt gondolod, mi így vagyunk egymással? – kérdezte halkan.

Brian nem értette a szomorúsága okát. Odament hozzá, és megsimogatta az arcát. Erőteljes érzések rohanták meg, amelyeket nem igazán tudott hová tenni. Hirtelen már nem volt fontos a ház, a harcuk és semmi. Szeretett volna közelebb kerülni Ameliához.

– Akár így is lehetnénk. – Lehajolt hozzá, hogy megcsókolja.

Amelia elfordította a fejét, és kitért a csókja elől.

– Nem lehet.

Brian a derekánál fogva állította meg, és újra megához húzta.

– De igen, Amelia. – Gyengéden belepuszilt a nyakába. – Hiszen te is akarod. – Finom csókokkal halmozta el, és közben tovább suttogott a fülébe. – Mondd, hogy te is akarod... Tudom, hogy akarod.

– Kérlek, Brian! – tiltakozott Amelia erőtlenül, mégsem húzódott el tőle.

Brian elmerítette ujjait Amelia hosszú tincseiben. Legbelül tudta, hogy nem kellene, mégis képtelen volt leállni.

– Mire kérsz? Arra, hogy szeresselek? Nagyon akarlak szeretni téged... – duruzsolta fátyolos hangon.

Amelia ellenállasa megtört, már engedte, hogy megcsókolja. Finom érintkezésük egykettőre türelmetlenné, követelőzővé vált.

– Hallani szeretném, hogy akarod! – kérte Brian, mielőtt továbbléptek volna.

Amelia zihálva nézett a szemébe.

– Akarlak! – mondta ki, és újra a szájára borult.

Brian próbálta visszafogni az ösztöneit, finoman bánt Ameliával. Lassan bontotta ki a ruhájából, így maradt ideje alaposan megszemlélni kívánatos formáit. Végre kedvére becézgethette gyönyörűen telt melleit, érezhette bőre selymességét és megízlelhette minden rejtett csodáját. Amelia sem szégyenlősködött, ő szintén bátran fedezte fel Brian testét, feledhetetlen emlékeket hagyva maga után. Hosszan szeretkeztek, kiélvezve lopott perceik minden pillanatát.