Szerelem négy fal között - teljes

5. fejezet

4. nap

Brian első ébredése valamivel éjfél után volt. Hunter nyüszített. Kómásan ment le hozzá, hogy megnézze, mi baja, Kiderült, hogy a kutya csak ki akart kérezkedni pisilni. Briant meglepte a dolog, de örült neki, hogy ez is megoldódott. A második ébredés ettől sokkal kellemetlenebb volt, ugyanis ütemes dübörgés hallatszott valahonnan. Kinyitotta a szemét, felült és hallgatózott. A hang a szomszédból jött. Amelia korán reggel zenét hallgatott, pontosabban ordíttatta.

Brian mérgesen dobta félre a takarót, magára húzta a melegítőalsóját és egy pólót, majd lerobogott a lépcsőn. Hunter már az ajtó előtt toporgott, amint meglátta őt, a farkát csóválta. Brian megsimogatta, aztán kinyitotta az ajtót. A kutya kislisszolt rajta, ő pedig egyenesen Amelia háza felé vette az irányt.

Háromszor is kopogott az ajtaján, de persze Amelia nem hallotta a hangos zenétől. Brian már épp elfordult, mikor megszűnt a zene, ezért újra próbálkozott.

A reggeli fény okozta visszatükröződés miatt nem látott be az üvegen, de egyszer csak kinyílt az ajtó, és Amelia ott állt egy testhezálló nadrágban, valamint egy melltartószerű, szűk sportfelsőben, kezében törölközővel. Briant annyira magával ragadta a látvány, hogy majdnem elfelejtette, miért jött.

– Jó reggelt! Valami baj van? – kérdezte Amelia, mivel Brian nem szólalt meg.

Brian gyorsan összekapta magát.

– Azt hittem, tegnap megegyeztünk valamiben – dörrent a nőre.

– Mire gondol? – játszotta Amelia a hülyét. – Nem jön beljebb? Elég hűvös van, nem szeretnék megfázni.

Amelia eltűnt a házban, így Brian kénytelen volt belépni. Hunter is követni akarta, de kitessékelte, és becsukta az ajtót.

Amelia egy palack vízzel a kezében érkezett vissza a konyha felől.

– Szóval, mi a gond?

– A zene. Nyugalmat kértem, erre dübörgő zenére kellett ébrednem – háborgott Brian.

– Tornáztam, zenére szeretem csinálni.

Briant zavarta a nő lenge öltözéke. Így nehéz volt arra koncentrálni, amiért jött.

– Akkor csinálja halkabban vagy fülhallgatóval, nekem mindegy, de engem ne zavarjon vele.

– Tényleg zavarja? – kérdezte Amelia bűnbánó hangon.

– Mi másért jöttem volna ide? – tárta szét a karját Brian.

Amelia elmosolyodott.

– Akkor legközelebb nagyobb hangerőt adok rá – közölte, majd az ajtó felé mutatott. – És most, ha megbocsát, szeretnék lezuhanyozni.

Brian azt hitte, rosszul hall. Közelebb lépett Ameliához, és az arcához hajolt.

– Ne kezdjen olyan játékba, amit elbukhat, Amelia.

A nő rezzenéstelen arccal állta a tekintetét.

– Ha nem tetszik, elköltözhet – vágta a képébe pimaszul.

Brian dühösen húzódott vissza. Mégis mit képzel ez a nő?

– Oké, ha nem kell a békejobbom, akkor legyen. Majd meglátjuk ki fog költözködni – fenyegetőzött.

Amelia elsétált mellette, és kinyitotta az ajtót.

– Ha segítség kell, csak szóljon. Csomagolásban jó vagyok.