Szerelem négy fal között - teljes

20. fejezet

Utószó

Amikor Brian kinyitotta a szemét, első dolga volt, hogy ellenőrizze, Amelia tényleg ott van-e mellette. Ott volt, nem csak álmodta az egészet. Összegömbölyödve békésen szuszogott, és habár nem akarta felébreszteni, nem bírta megállni, hogy ne halmozza el apró csókokkal.

– Máris reggel van? – nyújtózott Amelia egy nagyot.

– Nem. Máris dél van.

– Tényleg? Nem akarok még felkelni – nyűgösködött édesen.

– De muszáj lesz, mert el kell mennünk Bodzáért és a ruháidért – noszogatta Brian.

Amelia felnyögött.

– Ah, te mindig mindenre gondolsz.

– Csinálok kávét és valami harapnivalót. Addig öltözz fel, mert ma még sok dolgunk lesz.

Brian ezentúl egy éjszakát sem akart különtölteni tőle. Még ma vissza akarta költöztetni Ameliát a házba. Miután ettek és megkávéztak, útnak indultak Ameliához.

– Hívd fel a szüleidet, és jelents be bennünket vacsorára – mondta Brian útközben.

Amelia csodálkozva nézett rá.

– Biztos vagy ebben?

Brian biccentett.

– Könnyebb, ha együtt mondjuk el nekik.

– Bátor vagy – mosolyodott el Amelia.

– Csak nem én leszek a főfogás, ha megtuják, hogy szerelmes vagyok a lányukba – vonta meg Brian a vállát.

– Esküszöm, én jobban félek, mint te – nevetett, de elővette a telefonját.

Egy perc alatt lerendezte a hívást. Csak annyit mondott, hogy náluk vacsoráznának, de azt nem, hogy kivel. Ahogy letette, csörögni kezdett a telefon a kezében.

– Randy az – nézett Brianre feszülten.

– Nem kell előttem beszélned vele – rázta meg a fejét a férfi. – Majd visszahívod később.

– Nincsenek titkaim – felelte Amelia, és kihangosította a készüléket.

– Végre már, hogy felvetted! – sopánkodott Randy. – Hol a fenében vagy? Szó nélkül eltűntél.

A hangja fura volt, mintha víz alól beszélne. Brian sejtette, hogy a bevert orra lehet az oka, ezért magában elmosolyodott.

– Éppen Brian mellett ülök a kocsiban – válaszolta Amelia. – Miért hívtál?

Döbbent csend a túloldalon.

– Miért vagy azzal a barommal? Tegnap este betörte az orromat.

– Szóval, miért hívtál? – hagyta figyelmen kívül a kérdését Amelia.

– Tudod jól, hogy miért hívtalak. Beszélnünk kell!

– Nekünk már nem nincs miről beszélnünk, Randy.

– Dehogy nincs! A jövő héten lesz az esküvőnk.

– Nem, Randy. Csak az én esküvőm lesz, ahhoz pedig már semmi közöd.

Ismét értetlen csend a vonal túlsó végén.

– Mi a francról beszélsz? – kérdezte Randy idegesen.

– Férjhez megyek, de nem hozzád. Minden jót, Randy! – bontotta a vonalat Amelia mosolyogva.

Brian csak elismerően biccentett egyet, majd mindketten elnevették magukat. Közben odaértek Amelia házához, és Brian beállt az udvarra.

– Hűha! Nagyon szép lett – dicsérte meg, mert legutóbb üresen látta, most pedig tele volt élettel a gyönyörű ház. – Esetleg azon nem gondolkodtál, hogy lakberendezéssel foglalkozz? Kiváló érzéked van hozzá.

– Nem tudom – tűnődött Amelia. – Már nekem is megfordult a fejemben.

– Szerintem neked való munka lenne. Eléggé kötetlen, és akár össze is tudnánk dolgozni.

Brian máris maga előtt látta, hogy Amelia rendezi majd be az új ingatlanait.

– Még átgondolom, de inkább azt mondd meg, mi legyen a bútorokkal? Hozzád nem vihetjük, mert nem férnénk el, és bevallom, nagyon elegem van már a költözésből – nézett szét Amelia tanácstalanul.

– Ha rám hallgaszt, akkor mindent így hagysz, és kiadod bútorozottan – javasolta Brian. – Jó pénzt kapnál érte, és ez a ház amúgy is jó befektetés volt.

– Szóval azt akarod, hogy ugyanazt csináljam, mint te? – karolta át Amelia a nyakát.

– Csak javaslat. Te döntesz.

A ruhák pakolását picit halasztották, mert hirtelen fontosabb dolguk akadt a hálószobában, de pár óra múlva már újra Briannél készülődtek a vacsorára Amelia szüleivel.

Brian kevésbé volt ideges, Amelia annál inkább. Tény, hogy rendesen meglepték a szülőket, amikor a lányuk nem a vőlegényével, hanem Briannel állított be hozzájuk, de türelmesen végighallgatták őket. Amelia mindent elmesélt, a megismerkedésüktől kezdve, Randy megcsalásán át, persze a szaftos részeket kihagyva. Amíg az anyja a szemét törölgette, addig az apja Briant kérdezte ki alaposan arról, hogy mivel foglalkozik. Gyakorlatias ember volt, és úgy tűnt, annyira nem sajnálja Randyt. Persze némileg kétségbe voltak esve, hogy mennyi mindent módosítani kell az esküvőn, de Amelia magára vállalta, hogy felhívja az összes rokonságot.

Fülig érő szájjal kocsikáztak haza. Braian próbálta felfogni, hogy hamarosan megnősül. Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy majd az új szomszédját fogja feleségül venni, háromszor is körberöhögi az illetőt. Elüldözni akarta, ehelyett örökre magához láncolja. Most már a nagy háznak is lett értelme. Remélte, hogy hamarosan egy csapat örökmozgó aprósággal lesz tele, akik majd kergethetik Huntert a hatalmas kertben.

Hát, csak utólérte a boldogság őt is, és most már soha többé nem akarta elengedni.

Vége

Köszönöm szépen, hogy végigolvastátok! Remélem, jól szórakoztatok!
Igérem, egyszer sort kerítek a többi régebbi regényem javítására is :)