Szerelem négy fal között - teljes

19. fejezet

Szombat este Brian magára erőszakolta, hogy újra kimozduljon.

– Hová lesz a fuvar? – kérdezte a sofőr.

– Vigyen el egy klubba, teljesen mindegy melyikbe – válaszolta egykedvűen.

Nem nézte, merre járnak. Arra gondolt, iszik néhány pohárral, utána majd feloldódik, és talán nem riaszt el mindenkit a mogorvaságával.

A taxis egy olyan helyre vitte, ahol Brian még nem járt. Miután belépett, megállapította, hogy ez a klub is ugyanolyan, mint a többi: hangos zene, őrülten cikázó fények, alkoholtól vagy egyéb dolgoktól bódult, önfeledten bulizó fiatalok. Érezte, mennyire nem illik oda. Nem az életkora miatt, hanem, mert ő már régóta nem ilyen életet élt. Csakis azért jött, hogy levezethesse a feszültségét valakin.

Meglehetősen nagy tömeg volt bent, a pultnál egy szabad helyet sem talált. Még beljebb verekedte magát, és megpillantott egy keresztbe vetett, csinos lábat. Megrohanták az emlékek, és egy pillanatra gyökeret eresztett. Pont olyan... Közelebb lépett, és fel sem kellett néznie ahhoz, hogy tudja, ki az. Amelia. A nő, akiért élt-halt. Háttal ült neki, de ezer nő közül is felismerte volna.

Amelia nem vette észre őt, amikor dübörgő szívvel megállt mögötte.

– Egy konyakot – szólt oda Brian a pultosnak, és hangjára a nő azonnal megfordult.

Gyönyörű szemei hatalmasra nyíltak.

– Brian! – ejtette ki a nevét meglepetten.

– Amelia! – biccentett felé Brian. – Nem hittem, hogy épp egy ilyen helyen találkozunk újra.

Nehéz volt könnyedséget erőltetnie magára.

– Hogy kerülsz ide? – kérdezte Amelia, és Brian mögé pillantott, keresve az esetleges társaságát.

– Ezt én is kérdezhetném – mosolyodott el Brian, közben átvette a rendelt italát.

– Randyé ez a hely – felelte.

Brian elfojtott egy káromkodást magában. Hát persze! Randy megnyitotta a klubját.

– Nem tudtam, hogy az övé. Gratulálok! Iszol valamit?

– Már van italom – vette el Amelia a pultról a poharát. – Meglep, hogy itt látlak.

– Néha nekem sem árt kimozdulnom otthonról – vonta meg a vállát Brian, majd Amelia poharához koccintotta a sajátját, és lehúzta a konyakot. – Mesélj, mi újság veled? Dolgozol már? – kezdett bele egy semleges témába.

– Egyelőre csak Randynek segítek vinni ezt a helyet – válaszolta, miközben egyértelműen kerülte a tekintetét.

Brian egyre csak arra tudott gondolni, mi van, ha Lunának igaza volt? Ez lenne az utolsó esélye, hogy kiderítse, Amelia valóban szerette-e. Minden bátorságát összeszedve nézett a szemébe.

– Válthatnánk pár szót négyszemközt?

Amelia bizonytalanul körbenézett, majd bólintott.

– Randy az irodában van... Esetleg kint beszélgethetünk.

Briannek az is tökéletesen megfelelt. Nem lesznek kettesben, de legalább normálisan hallhatják egymás szavát.

Utat tört a tömegben, Amelia pedig követte. Kiérve távolabb sétáltak a kint ácsorgó emberektől, és megálltak egy árkád alatt. Amelia fázósan húzta össze magán csöppnyi fekete blézerét, pedig egyáltalán nem volt hideg.