Szerelem négy fal között - teljes

4. fejezet

3. nap

Reggel Brian első dolga volt elmenni bevásárolni a leendő kutyájának. Sokáig válogatott, és már a pénztárnál érezte, hogy túl sok mindent vett. A holmiknak valószínűleg a felére sem lesz szüksége, mert az alapvető dolgokon kívül mindenféle játékot, vitaminokat, sampont, bolhairtó nyakörvet és egy csomó egyéb kacatot vásárolt. Úgy volt vele, már mindegy. Biztosan nem ő az egyetlen olyan gazdi, aki hasonló hibába esett.

Miután végzett, elment a menhelyre, ahol már korán reggel egyeztetett a tulajdonossal. Egy fiatal srác fogadta, és körbevezette az ugatástól meglehetősen hangos helyen. Brian egy pillanatra meg is hátrált, de aztán megnyugtatta magát, hogy nem minden kutya ugat éjjel-nappal.

Tisztában volt vele, hogy komoly döntést hozott. Ha a kiválasztott eb esetleg mégsem olyan, amilyennek elképzelte, akkor sem dobhatja el magától. Ha választ egyet, akkor az onnantól az ő felelőssége. Foglalkoznia kell vele. Neki pedig ideje és kedve is volt ehhez.

Nagyjából tudta, mit keres, és ezek szerint járta végig a hosszú sort. Már messziről megakadt a szeme rajta. A ketrece épp vele szemben, az út végén állt. A kutya türelmesen ült, és őt nézte. Amikor Brian megállt vele szemben, a kutyus felállt, és ütemesen mozgatni kezdte rövid farkát.

Egy foxi és valamilyen más faj keveréke lehetett, fehér alapon barna foltokkal a testén. Szemei okosak, és láthatóan örült Briannek.

– Ő is lehet? – kérdezte Brian a sráctól.

– Persze.

– Mit kell tudni róla?

– Hét hónapos keverék kan, egy hete került hozzánk. Teljesen egészséges és nagyon barátságos. Eleven, de még kölyök. Abban a korban van, amikor még lehet tanítani. Rossz szokásokat nem fedeztünk fel nála. Természetesen minden szükséges oltást megkapott, nem lesz vele semmi dolga, ha őt választja.

– Neve is van?

– Adtunk neki, de egyelőre nem hallgat rá, úgyhogy bárhogyan elnevezheti.

Brian rövid ideig töprengett, pedig már rég tudta, hogy megtalálta, amit keresett. Máris a szíve zárta az eleven kiskutyát.

– Akkor ő lesz a kiválasztott – bólintott végül mosolyogva. A kutya, mintha értette volna, a ketrechez sétált, és kidugta rajta az orrát.

Brian leguggolt hozzá, és amennyire hozzáfért, megsimogatta a fejét.

– Jössz velem haza. Meglátod jó helyed lesz.

Egykettőre kitöltötte a nyilatkozatokat, majd a kocsiból behozta a pórázt. A srác kinyitotta az ajtót, és el akarta kérni tőle, hogy ráadja a kutyára.

– Majd inkább én, ha szabad – kérte Brian.

– Persze – adta át a helyét a srác.

Briant bement a kutyushoz, és újra megsimogatta, mire az hálából megnyalta a kezét. Kicsit nehéz volt ráadni a nyakörvet, mert összevissza ugrált örömében. Amikor kivezette a folyosóra, a többi kutya éktelen ugatásba kezdett, ami miatt az újdonsült barátja megijedt, ezért Brian az ölébe vitte ki a kocsihoz, és berakta a hátsó ülésre.

– Remélem utaztál már, mert nem lenne jó, ha összehánynál mindent.

Végül minden gond nélkül tették meg a hazautat, ám amikor bementek a házba, a kutya azonnal az ajtó elé pisilt.

– Ne csináld ezt, mert nem leszünk jóban – feddte meg Brian nevetve.

Tudta, hogy ennek csupán az ijedtség az oka. Levette a kutyáról a pórázt, és hagyta, hadd fedezze fel a házat, addig ő behordta az összes vásárolt holmit a kocsiból. Mire végzett, a kutyus körbeszimatolta az egész nappaliját. Brian a teraszajtó elé tette a tálat, majd enni és inni adott neki.