Szerelem négy fal között - teljes

18. fejezet

Hétfőn Brian belevetette magát a munkába. Ő is beállt zsákokat cipelni, falat bontani, törmeléket eltakarítani, és minden egyes nap hulla fáradtan rogyott az ágyába. A bejárónője majd infarktust kapott, amikor meglátta a felfordulást, és megegyeztek abban, hogy amíg tart az átalakítás, addig nem kell jönnie. Brian szinte mindent egyedül akart megoldani, mert addig sem gondolkozott. Ennek ellenére is gyakran voltak rémes éjszakái, olyankor csak tehetetlenül bolyongott a hatalmas házban, és Amelia után sóvárgott.

Egyre több és több dolgot talált ki, hogy ne érjen véget a munka, mert hiába telt már el közel egy hónap, a fájdalma mit sem csökkent. Magányos perceiben hajlamos volt magába fordulni, ilyenkor semmi életkedve nem volt, és csak arra vágyott, bárcsak újra láthatná Ameliát. Számtalanszor kellett lebeszélnie magát arról, hogy elmenjen a házához csak azért, hogy pár percre láthassa. Sokszor eszébe jutott, vajon mi lehet vele, megtalálta-e már a célját az életben, Randy most is úgy bánik-e vele, vagy esetleg már megjött az esze. Judyval sem beszélt azóta, de tervezte, hogy beugrik hozzá valamikor. Remélte, hogy legalább ő már túltette magát a Randy okozta csalódáson.

Kegyetlen időszak volt, és még nem látta a végét.

Két hónap múlva mindennel elkészültek. Brian átrendezte az egész alsó szintet. Bővítette a konyhát, a másik részben pedig elbontotta, a nappali dupla akkora lett, emellett kialakított egy edzőszobát, két plusz vendégszobát, bár fogalma nem volt, kinek. Új bútorokat is vett, és sok minden átkerült más helyre, kivéve a festményt. Annak ott volt a helye, ahová együtt gondolták ki. Brian gyakran megállt előtte, hogy megcsodálja. Minden ecsetvonás, minden szín, minden forma Amelia keze munkáját dicsérte. Amikor még ezt a képet festette, nem tudta, hogy egyszer egy olyan férfinak fogja ajándékozni, akinek kegyetlenül összetöri a szívét. És Amelia ezt a mai napig nem tudja. Valószínűleg azt gondolhatja, semmit sem jelentett számára, mivel akkor éjszaka elvitte azt a kis vöröset. Nem számít. Szeretők voltak. Kellemes időtöltés. Semmi több.

A munkák végeztével Brian újra nem találta a helyét. Ráadásul már eléggé érezte, hogy szüksége lenne egy kiadós szexre, hiszen hosszú ideje sanyargatta magát. Fel kell szednie valakit. Nem tartósan, csak egy éjszakára, az pedig nem túl bonyolult feladat. Nem kell hozzá más, csupán egy-két pohár ital és néhány hamis bók.

Brian taxit hívott. Nem indult túl korán, nem bulizni akart, csak szexet. Mire odaér, a csajok már épp ráhangolódnak az estére, és nem kell hosszú üres perceket a bárpult mellett töltenie. Jól ismerte ezt, hiszen éveken keresztül ebben élt.

Találomra elvitette magát az egyik éjszakai bárhoz, és ahogyan sejtette, nem kellett sokáig várnia. Alig fél óra múlva már egy szőke nő társaságában ült, fizetett neki egy italt, és megjátszott érdeklődéssel hallgatta az üres fecsegést.

– Egyáltalán nem igaz, amit a titkárnőkről állítanak. Az én főnököm még egyszer sem mozdult rám, de ha úgy lenne, sem feküdnék le vele – csacsogta a hölgy.

– Akkor nincs szeme vagy meleg – jegyezte meg Brian.

Örült, hogy végre idáig értek, mert már kezdte unni a beszélgetést.

– Miért, te megpróbálkoznál vele? – kacérkodott vele a nő.

Brian közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta, mit csinálna vele.

– Huhh, kicsit meleg van itt, és túl nagy a hangzavar – legyezte magát a szőkeség.

Brian arcára elégedet mosoly kúszott.

– Akkor mit szólnál, ha valami csendesebb helyre mennénk?

Kézen fogta a nőt, és kivezette a bárból. Kint taxit akart hívni, de a partnere közölte, hogy csupán két háztömbnyire lakik, így elsétáltak hozzá.