Szerelem négy fal között - teljes

16. fejezet

15. nap

Brian a megszokottnál jóval később kelt, és bánatára Randy kocsija még mindig ott állt. Valószínűsítette, hogy az esti buli miatt talán már nem is fog sehová menni.

A háta közepére sem kívánta ezt az egészet, mégis muszáj lesz részt vennie rajta. Összeszedte a holmiját, megkereste Huntert, és elmentek a sportpályára, hogy végre focizhasson egy kicsit a haverokkal. Huntert kikötötte a korláthoz, onnan nézte végig a meccset, és gyakran ugatott, ha a labda épp a közelében járt. Briannek jólesett, hogy kikapcsolódhatott, és kellemesen el is fáradt, de igyekeznie kellett haza, mert már majdnem tizenegy óra volt. Alig, hogy betette a lábát a házba, Randy már a teraszajtón kopogtatott.

– Helló, szomszéd! Hogy s mint? Segítenél pár asztalt kivinni a kertbe? Ameliával elkezdtük berendezni a helyszínt, de szükség lenne egy erős kézre – rohanta le, amint kinyitotta az ajtót.

Brian felajánotta a saját asztalát és székeit is, így először azt pakolták le, majd átmentek Ameliához. Feszülten kereste tekintetével a nőt. Amelia jeget pakolt a fagyasztóba, és pont olyan hűvösen üdvözölte Briant, mint a jég, amit a kezében tartott.

Kivitték az asztalokat, majd a teraszról is mindkettőt. Randynek egész végig be nem állt a szája. Eldicsekedett az ingatlannal, amit vett, és mesélt a terveiről. Brian rettenetesen unta hallgatni, és amúgy is szívesebben lett volna Ameliával, hiszen beszélniük kellett volna egymással.

– Segítesz a zenecuccot is összerakni? – kérdezte Randy, miután az összes asztal a helyére került.

– Persze, hol találom? – egyezett bele Brian.

– Amelia megmutatja, addig én hozok ide áramot. – Azzal Randy elsietett hosszabbítót keresni, Brian pedig bement a házba.

Amelia még mindig a konyhában volt, most éppen poharakat rakott egy tálcára.

– Valami zenecuccot kellene kivinnem – mondta neki Brian.

Amelia hűvösen nézett rá, majd letette a kezéből a poharakat.

– Mutatom – indult volna, de Brian elállta az útját.

Pár pillanatig farkasszemet néztek egymással.

– Ezt most ne –suttogta Amelia ingerülten.

– Muszáj – felelte Brian, és a keze után nyúlt, de Amelia úgy kapta el, mintha megégette volna valami.

– Jól van! Ne haragudj a tegnap este miatt, de most engedj! – nézett rá Amelia könyörgően.

– Ez édeskevés – ingatta Brian a fejét.

– Mit akarsz még tőlem? – kérdezte Amelia reszketeg hangon.

Brian felemelte a kezét, és megsimogatta az arcát.

– Mindent akarok, Amelia! – felelte halkan, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és ő kénytelen volt hátrébb lépni.

– Na, megvan? – ment oda hozzájuk Randy.

Amelia megköszörülte a torkát.

– Mindjárt, csak kipakoltam a poharakat. Gyere, Brian, mutatom – suhant el mellette.

Randy rácsapott Brian vállára, és a barátnője után nézett.

– Mindig ráparázik az ilyen összejövetelekre, nem értem, miért.

– Biztosan azt akarja, hogy jól sikerüljön – válaszolta Brian, majd követte Ameliát az előszobából nyíló kis helyiségbe.

A nő jóformán rá se nézett, Brian pedig nem mert tovább kockáztatni. Végül is, Amelia valamilyen formában bocsánatot kért, és már ez is több volt, mint a semmi. Kivitte a hangfalakat, és miután már nem akadt dolga, hazament. Nem sokáig maradhatott egyedül, mert Judy érkezett.