Reggel az erős fényre keltem fel. Észre sem vettem hogy elaludtam. Körbenéztem. Fent feküdtem a nekem berendezett szobában. Felültem. Ross sehol nem volt. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a tegnapit csak álmodtam, vagy tényleg megtörtént. Természetesen tudtam hogy megtörtént. Kiugrottam az ágyból, és leszaladtam a nappaliba, ott sem találtam a szőkét vagyis már barna, de lényegtelen. Így bementem a konyhába. Ott sem volt. Visszamentem az emeletre és benyitogattam mind az 5 szobába. A sajátomba is. Annyira csak nem vagyok bamba hogy nem veszem észre, de kitudja. Amikor rájöttem hogy nincs itt, megint összeszorult a szívem. Leslattyogtam a nappaliba, ott leültem a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Itt hagyott volna? Ránéztem a falon lógó órára. Dél lesz 10 perc múlva. Talán ennem kéne. De nem vagyok éhes. Megint elmerültem a gondolataimba. Felálltam és úgy döntöttem, ha itt hagyott, ha nem, én rendbe teszem a fejem. Bementem volna a fürdőszobába, ha nem felejtem el hol van. De amikor benyitogattam az összes ajtó mögé, végre megtaláltam. Viszont találtam egy teljesen üres szobát. Látszik mennyit vagyok itt. Azt se tudom hogy hol van a fürdőszoba. Beálltam a nagy tükör elé és elkezdtem a reggeli teendőket. Megmostam az arcom. Aztán találtam egy kibontatlan fogkefét, és fogkrémet a polcon. Azt befogtam magamnak. Megmostam a fogam. De semmi tonik vagy arctisztító nem volt itt. A ház teljesen üres. Szerintem a hűtőbe sincs semmi.
Elindultam le a lépcsőn, amikor kitárta valaki a bejárati ajtót. Háttal jött be, és majd csak amikor átlépett a küszöbön. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn és ugrottam a karjaiba. Átöleltem a derekát. Annyira meglepődött, hogy kiesett a kezéből a két hatalmas szatyor.
-Nem hagytál itt. -mondtam már-már sírva.
-Csak elmentem venni egy csomó mindent. Korán keltem, gondoltam csinálok reggelit de a hűtő olyan üres mint a holtak béltartalma. Meg hoztam egy két tisztasági cuccot. Ja meg kivettem ezt a hetet szabinak. Nem lesz forgatás. Toljuk egy hetet. Ezt a hetet. Cserébe hogy utána 110%-ra teljesítünk. -mondta mind ezt majd ő is visszaölelt. Életembe nem éreztem ilyen jól magam mint most. Teljesen leszartam a kettőnk közt történteket. Felvillant egy kicsi remény. Hátha minden megoldódik kettőnk között. -Remélem nem baj. -mondta, de éreztem a hangján hogy mosolyog.
-Nem. Egyáltalán nem. -motyogtam. Elengedtem, de még nem igazán néztem rá. Felkaptam az egyik nagy szatyrot és a konyháig vonszoltam, ugyanis kurva nehéz volt. -Miket vettél? -kérdeztem két nyögés között. Hogy a szarba lehet összesűríteni egy szatyorba mindent? És nála még van egy. Láttam ahogy nevet azon hogy bevonszolom a szatyrot.
-Vettem...mindent.-mondta majd felnevetett. Odahúztam a konyha közepén álló pulthoz és otthagytam. Majd a földről kipakolok. Szétnyitottam a szatyor száját, és elkezdtem kipakolni. Fogkefe, fogkrém, arctisztító, vattakorong, öblítő, vécé tisztító. Aztán egy betét szemezett velem a szatyor közepéről. Kivettem, felemeltem és Rossra néztem. Megállt a pakolásban és a szeme a kezemben tartott rózsaszín csomagolású betét, és a szemem között cikázott.
-Gondoltam... Egyszer kelleni fog. -mondta félig röhögve, félig komolyan. Mosolyogva ráztam meg a fejem. Legalább nem kell vennem.
-Milyen kaját csináljunk? -kérdeztem miután kipakoltam a nagy szatyrot, amibe lényegében csak tisztítószerekből, meg háztartási dolgokból állt.
-Vettem fagyasztott kaját, meg vettem húst, meg mindenféle dolgot. Ehető dolgot. -fűzte hozzá. Perceken belül guggolva kapaszkodtam a pultba, annyira röhögtem. Rég éreztem ilyen jól magam. A szőkeség csak kacskaringózott a konyhába, mint gólya fos a levegőben.
-Mit tettél be a sütőbe? -kérdeztem, mikor már kellően kiröhögtem magam.
-Pizzát. Gyorsan kész van, laktató, és finom.- Bólogattam. Teljesen igaza van. Ráadásul imádom a pizzát. Főleg a négy sajtosat.
-Milyen? -kérdeztem. Kíváncsi voltam tudja e esetleg mi a kedvencem. Régen tudta. Mindig mindenhol ezt ettünk.
-Marhahúsos, szezámmagos, lecsós. -válaszolta komolyan. Összehúztam a két szemöldököm, és oldalra döntöttem a fejem. -Csak vicceltem. Négy sajtos. -válaszolta. Pillanatokon belül, megint a karjai közt szipogtam. Olyan jól esik, hogy emlékszik még erre. Meg ilyen apró dolgokra, mint például a kedvenc fagyim, vagy a kedvenc pizzám.
-Imádlak. -csúszott ki a számon. Ross megdermedt. Hirtelen jelentettem ki, de még annyira hogy engem is meglepett. Ross oda fordult felém, majd vissza a sütőhöz. Kinyitotta a sütőt, és a konyharuhával kivette a pizzát. Rárakta egy tányérra, majd elindult vele a nappaliba. Még egy helyben álltam, amikor kiabált hogy menjek oda. Sóhajtva indultam utána. A nappaliban teljes sötét volt, csak a tévé adott egy kis fényt a nagy helységnek. Megpillantottam Rosst aki betakarózva ült a kanapén. Odasétáltam mellél telefonnal a kezembe. Óvatosan emeltem fel a takarót és ültem le egészen közel hozzá. Éreztem hogy elkezd fészkelődni, majd egy kezet éreztem a vállamon, ami maga felé húzott. Engedelmesen dőltem Ross mellkasára, ő pedig simogatni kezdte az oldalam.
-Engedd hogy melletted maradjak. -suttogta.
-Azt teszem. -válaszoltam. Egy puszit nyomott a fejem tetejére. Mosolyogva szívtam be az illatát. Baj nem lehet abból, ha engedek neki egy kicsit. Hisz valamikor ő a családom része volt.
-Ross. Lenne egy kérdésem. De csak akkor teszem fel, ha normálisan tudsz válaszolni. -mondtam hirtelen és rá néztem, de a fejem még mindig a mellkasán volt. Sóhajtott egyet, majd bólintott. -Miért ennyi idő után kerestél meg? Miért nem akkor, amikor eljöttem. -kérdeztem, és közben felültem.
-Kerestelek. De Tomék elküldtek. Mondták, hogy ne keresselek egy ideig, mert ezt akarod. És hogy már nincs szükséged már ránk. -motyogta. Szóval ő keresett engem. Örültem, hogy Tom betartotta a nekem tett ígéretét, miszerint nem engedi a közelembe őket, addig amíg nem szeretném. -Riker is keresett. -tette hozzá. A tudat hogy kerestek az elején, egészen megnyugtatott.- Ű, mi lenne, ha egész héten itt maradnánk? -kérdeztem lehajtott fejjel, miközben a kezemet néztem. -Ketten. -mondtam még halkabban. Hirtelen odahúzott magához. Az orrunk összeért és mélyen a szemembe nézett. Nem csókolt meg. Nem hajolt közelebb. Így is elég közel voltunk egymáshoz. Tudtam, hogy nem fog megcsókolni, addig, míg jelet nem adok neki. Úgy éreztem, hogy vigyázni fog rám. Szerettem volna, ha ennyi távolság sem maradna közöttünk. De nem voltam biztos abban, hogy ezt kellene csinálnunk. Becsukta a szemét, és elnyíltak egymástól az ajkai. De még most sem mozdult meg. Az egyik kezével az arcomat fogta, a másikkal pedig a hajam simogatta. Elkezdtek tombolni a hormonjaim. Itt ültem rátapadva, az orrunk egymáshoz ért, nyitva volt a szája, a szeme pedig csukva. Hülye lettem volna, ha nem használom ki. Nem éreztem biztosan jó ötletnek ezt, sőt, egyenesen rossz ötlet volt.
Egyre lassabban simogatott. Még nem csókoltam meg, csak közelebb húzódtam hozzá. Ezt észrevéve mér a hátam és a derekam simogatta. Még mindig nem mozdult, én pedig egyre türelmetlenebb lettem. Szemem a száján állapodott meg. Imádtam az ajkait. Túlfűtött hangulatban voltam és egyre jobban kívántam. Egy faszom kijelentéssel átdobtam a lábam az ő lábain, és beleültem az ölébe. Most már kinyitotta a szemét, és kéjesen nézett rám. Nyögött egyet, amikor ráültem, már-már merev tagjára. Közelebb húzott magához. Újra becsukta a szemét, de egyre nehezebben lélegzett. Beletúrtam a hajába, és közel húztam a száját a számhoz. Éreztem a meleg leheletét. Egyre jobban szorított magához. Újra kinyitotta a szemét. Tekintetét már nem bírtam elviselni, erősen nyomtam a számat a szájára. Hamarosan pedig bejutást kért a nyelve. Én pedig utat adtam neki. Hirtelen a hátamra döntött, és felül kerekedett rajtam. Vadul csókolt, miközben a keze nem mozdult el a derekamról. Kezdett idegesíteni, hogy meg sem mozdul a keze. Kezemet rátettem a kezére, és csók közben nyomtam lefelé. Hamar megértette, hogy mit akarok, mert elkezdte simogatni az egész oldalamat. Elvált a számtól, majd a nyakamat vette célba. Hatalmas nyögés szaladt ki a számon. Megállt egy pillanatra és a szemembe nézett. Mosolygott. Mind szeme, mind a szája. Boldog voltam.
-Szeretlek. -suttogta. Ennek hallatára könnybe lábadt a szemem. Éreztem ahogy végig folyik az arcomon a sós csepp. Egyre több, és több. Láttam, ahogy Ross megijed egy pillanatra. Két kezem a tarkójához emeltem, ott összekulcsoltam, és magamhoz húztam, hogy meg tudjam ölelni. Még mindig rajtam feküdt. Megpróbált fekve megölelni. Megpuszilta a fülem mellett, és teli torokból kezdtem alatta sírni. Éreztem, hogy a nyakamba folyik valami. Aztán hallottam, ahogy Ross beleszipog a fülembe. Ő is sírt.
-Én is szeretlek.
