A kórházi látogatás hamar befejeződött. Hajnalok hajnala volt. Mindenki fáradt volt, és amúgy is, hagy legyen a család együtt. Nem akartam zavarni. Ross pedig végképp nem oda tartozó, ezért elköszöntünk és elindultunk haza.
Már a fürdőszobában mostam a fogam. Ross mondta hogy megy lefeküdni, mert hulla fáradt. Lehajoltam, hogy kiköpjem a számban lévő fogkrémet. Két kezet éreztem a derekamon. Felemeltem a fejem, hogy bele tudjak nézni a tükörbe, és megpillantottam Ross álmos fejét. Kiöblítettem a szám, és megfordultam. Kezei még mindig a derekamon voltak. Szembe vele álltam.
-Miért nem alszol? -kérdeztem halkan.
-Nem tudok nélküled. -suttogta nekem, majd az orrát az orromnak nyomta. Becsuktam a szemem.
-Na gyere, feküdjünk le. -mondta, és a fenekemre csapott. Röhögve mentem utána. Nem Tomékhoz mentünk, hanem az én házamba. Ross ragaszkodott hozzá, hogy most már töltsünk ketten egy kis időt. Én pedig beleegyeztem. Szóval Ross levezette az egy órát. Én pedig majdnem elaludtam a kocsiba.
Ross beugrott az ágyba, én pedig bemásztam utána. Nyakig betakaróztam, és becsuktam a szemem. Háttal Rossnak. Perceken belül mellém mocorgott, és átölelt. A mási kezét, pedig a fejem alá rakta. Meggondoltam magam, és inkább felé fordultam. Most én nyomtam neki az orromat, és így, egymásra tapadva feküdtünk. Egy puszit nyomott az orrom hegyére, és becsukta a szemét.
~~
Telefoncsörgésre nyitottam ki a szemem. Oldalra fordultam. Ross még nagyban nyomta a szunyát. Viszont az ő telefonja csörgött. Felültem, és áthajoltam Rosson. Kezembe vettem a még mindig csörgő telefont. A név láttán a szívem kihagyott egy ütemet. Court. Ez valószínűleg Courtney.
-Ross. -mondtam, mire a mellettem fekvő srác mocorogni kezdett. -Kelj már fel. -kiáltottam el magam hirtelen. Ijedve ült fel. Odadobtam neki a telefont. Kérdő pillantásokkal nézett hol engem,, hol a telefont. -Hívtak. -mondtam indulatosan.
-Mi a fasz van veled? -kérdezte kissé ingerülten. Felhúztam az egyik szemöldököm és így néztem rá. Sóhajtva vette kezébe a telefonját, és oldotta fel. -Basszus. -suttogta, majd ledobta magáról a takarót, és elindult ki. Az ajtóban megállt és hátrapillantott rám.
-Én is hallani akarom. -jelentettem ki, és én is felálltam az ágyról. Csukott szemmel lélegzett nagyokat. Megrántotta a vállát, majd visszafordult. Visszaültem az ágyra felé fordulva és hallgattam. Újra a telefonra szegezte a tekintetét, és a füléhez emelte.
-Nem fogom kihangosítani. -mondta. Végig engem nézett, mire elemelte a fülétől, és kihangosította. Én is így gondoltam.
-Ross. Végre, hogy felvetted. -szólt bele egy enyhén kényes hang. Hányinger jött rám, mikor meghallottam ahogy Ross nevét mondja.
-Szia Courtney. Mizu? -kérdezett vissza az előttem álló szöszi.
-Arra gondoltam, hogy a régi szép emlékekre, tudod, -itt nevetni kezdett- eljöhetnél velem meg Dellyvel a strandra. -mondta. Kíváncsi voltam Ross válaszára.
-Mennek a többiek is? -kérdezett vissza. Egy igen után rám nézett. -Mond meg Rydelnek, hogy Hope-al vagyok. Tudni fogja ki ő. Csináljon este egy bulit otthon, anyáéknak pedig ne szóljon. Tudod mit, felhívom én Rydelt. -hadarta Ross.
-Figyelj Ross. Máris egy másik nővel vagy? -kérdezte. Felment bennem a pumpa. Ökölbe szorítottam a kezem, és egy pici választott el attól, hogy el ne kezdjek kiabálni vele, hogy nem én nyúltam le az ő pasiját, hanem ő nyúlta le az enyémet.
-Ez miért is zavar téged? -kérdezte unottan Ross. Meglepődve néztem rá. Másodpercek alatt szállt el az idegességem, és inkább kíváncsi lettem.
-Hát, én még mindig bírlak. -mondta halkan. Már majdnem megsajnáltam. De csak majdnem.
-Ezt már lezártuk. -mondta határozottan Ross. -Amúgysem kellett volna egy bizonyos személyre másznod. -rántotta meg a vállát Ross.
-Tudom. -mondta.
-Hívom Dellyt. -mondta, azzal kinyomta.
Újra a telefonjába mélyedt, majd elindult az ajtó felé.
-A nővéremmel csak beszélhetek egyedül. -mondta. -Szeretlek. Mindjárt jövök. -mondta kedvesen, aztán eltűnt az ajtó mögött. Nem esett rosszul hogy kiment. Fáradtan dőltem vissza az ágyba. Nem erre akartam kelni, de mindegy.
Kezembe vettem a telefont és megnéztem az időt. Te jó isten. Délután 1 óra. Most már ideje lenne visszazökkeni a normális időben való elalvásra, és a normális időben való kelésre. Pár nap múlva úgyis megint forgatunk, akkor pedig ez nagyon nem lesz jó. Megnyitottam az instagrammom, hátha le tudom magam kötni egy kis időre. Elkezdtem végig pörgetni a képeket, de nem igazán kötött le. Kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Ross már nagyon szervezkedik valamit, és nem tudom pontosan mit. De remélem nem találta ki, hogy elmegyek vele a tesóihoz. Mert arra, hogy hazamenjek, még nem állok készen.
Megmostam a fogam, megfésülködtem, és belenéztem a tükörbe. Az arcom nem volt valami kipihent. Újra megmostam az arcom, hátha a hideg víz változtat valamin, de nem igazán vettem észre különbséget. Sóhajtva indultam ki, de nekimentem valaminek. Felnéztem és Ross mosolygó arcával találtam magam szembe.
-Mivan? -kérdeztem flegmán. Nem akartam flegmán kérdezni, de most ilyen a hangulatom, és ez nem rajtam múlt. Kurva jó volt arra felkelni, hogy Courtney hívja. Mondhatom.
-Ne durcizz már édes. -mondta és megölelt. Mélyen szívtam be az illatát. Tipikus Ross illat. Nem tudom leírni milyen az, de nagyon szeretem. És meg is nyugtat.
-Nem durcizok . -mondtam halkan, és én is átöleltem a derekát. Pár percig álltunk így, aztán elengedtem.
-Mondom a szitut. Amikor összeszedtük magunkat elindulunk le a partra. Ott lesz a család. Anya, már akkor sírt, amikor mondtam neki hogy együtt fogunk forgatni. Ezt, hogy eljössz velem, és találkozol a régi családoddal, igazán megteheted. Ha nem is a srácok miatt, de anya és apa miatt mindenképp. -fejezte be a mondatát Ross. Nagyot sóhajtva engedtem el. Igazán megérthetné, hogy én még nem állok készen erre, de ezek szerint magyarázhatom neki akármeddig, sem fogja felfogni. Mindegy, egyszer úgy is találkoznom kell velük. Csak nem gondoltam hogy már most.
