Ez az 1 hét hamar eltelt. Sokat csöveltem Dallasék. Egy fellépésem is volt, és rengeteget pihentem. Teljesen nyugodtan teltek el a napjaim. Ross felől egyszer sem hallottam. Már lezártnak tekintem a kapcsolatunkat. Kellett az az este, mert jó volt újra mellette elaludni. De akkor sem tudtam elvonatkoztatni attól ami történt, így rájöttem, Fájhat, de a saját életem baszom tönkre azzal, hogy ezzel foglalkozok. Ráadásul boldog vagyok nélküle is. És rengeteg csodálatos dolog van körülöttem, amivel foglalkozhatok. Nem a Lynchekre fogom pazarolni az időm.
Nemrég keltem fel, szóval épp a teraszon ülök a cigimmel és a kávémmal. Itt Kaliforniában nagyjából mindig meleg van. Korán olyan hangulatos kiülni az udvarra. Szép, madárcsicsergős és nyugodt. Épp a medence felé nézelődtem, amikor hallottam hogy kihúzzák a terasz ajtót. Oldalra fordultam és az ifjabbik Dallast pillantottam meg. Neki is egy bögre volt a kezébe. Csendben ült le az előttem lévő székbe.
-Jól vagy? -kérdezte, megtörve a csendet. Bólogattam egy mosollyal az arcomon. Ő is bólintva vette tudomásul a válaszom.
-Te, hányra kell mennünk? -kérdeztem, mert eszembe jutott hogy ma bizony már megyünk forgatni.
-10- re. Elviszlek. Jó? -mondta. Még nagyobb mosollyal a fejemen bólogattam. Megkoppintottam a telefonom, hogy meg tudjam nézni az időt. 8 óra. Lassan ideje készülődni. Felálltam, megfogtam a bögrét. Úton befelé még megsimogattam Dallas fejét. Beléptem, és a konyhából beszélgetést hallottam.
-Srácok, Dallas mondta hogy megyünk 10-re és.. -kezdtem, de belépve a konyhába inkább csendbe maradtam. Ott állt Tom mellett Ross.
-A jó hírek érdekében, egyszer kétszer együtt fogtok menni a forgatásra. Hárman. -mondta Tom. Bólintva indultam ki a konyhából. Oké, nagy lélegzet. Valahogy nem készültem fel arra, hogy látni fogom. Nem esett jól. Nagyon nem esett jól hogy láttam. Nagyokat dobbanó szívvel mentem az emeletre és kezdtem el készülődni. Perceken belül Tom nyitott be.
-Ugye megérted hogy miért hívtam ide. -kérdezte. Tovább folytatva a dolgom, rá sem nézve, bólogattam. Hát persze hogy fontosabbak a címlapok, mint az én érzéseim. Ezért rohadtul utálok híres lenni. Ha normál közember lennék, és elkezdenék ordítozni az utcán, és ütni valakit. Azon kívül hogy bezárnának pár napra semmi baj nem történne. De így, le kell nyelnem MINDEN szarságot. Amiből már nagyon elegem van. Nem csinálhatok azt amit akarok, és nem lehet mindig őszinte véleményem. Mert ha azt csinálom, akkor én vagyok a bunkó, és nem a másik. Rühellem ezt.
Amikor Tom látta hogy nem fogok megszólalni, sóhajtva magamra hagyott. Földhöz vágtam a legelső párnát, amit hirtelen meg tudtam fogni. Magamban szidtam az egész világot. Itt állok fent a szobámban, Ő meg lent. Oké, azt mondtam hogy lezártam. Dehogy zártam le. Jókedvűen, láthatatlanba könnyű dolgokat mondani. Nagyon könnyű. De itt van. Ő. Én meg azt se tudom mi a nevem, nem azt hogy tényleg lezártam e vagy sem. Nem tudok odamenni hozzá, hogy " hali, legyünk barikák" hát a lófaszt megyek így oda hozzá. Betrappoltam a fürdőszobámba, és elkezdtem a fogamat mosni. Még mindig toporzékoltam belül. Épp köptem ki a fogkrémet, mikor mögém lépett valaki és elkezdte a vállaim masszírozni. Hirtelen ugrottam fel, és a tükörbe néztem.
-Cameron Alexander Dallas. A lófasz basszon keresztbe téged. -kiáltottam, és újra a számba nyomtam a fogkefét. Addig is csendbe vagyok. Nevetve masszírozott tovább. Elég jól csinálta, és jól is esett.
-Bármi van, szólj. Én még nem vagyok benne a jelenetekbe egy pár felvételig, de megyek és ott leszek veled. -mondta. Bólogattam, majd megint kiköptem a szám tartalmát és hideg vízzel lemostam az arcom. Cam arrább lépett, én pedig egy törülközővel a kezembe, arcot törölve kiléptem a fürdőből. Már felöltöztem, a hajam kifésültem, és az arcom is kész. Ilyenkor egy szempillaspirál vonást sem szoktam rakni, mert ott sminkelnek minket. 9 óra. Még van egy negyed óra az indulásig. Los Angelesben forgatunk, az meg ide ( Chinohoz) közel van. Már nem találtam olyan cselekvést, ami miatt fent maradhatnék még, úgy kábé életem végéig, ezért Cam mögött elindultam le. A lépcsőről leérve, szinte futottam a teraszig. De ahogy kiléptem azonnal megbántam. Tina, Tom és Ross kint ült és kávézott. Mikor már majdnem megfordultam az agyam azt mondta, mutasd meg hogy egy csepp érdeklődést nem mutatsz felé. Ezért felemelt fejjel, leültem a 4. kinti fotelbe, pont Rossal szembe. Azért mondok fotelt, mert ezek nem székek, hanem fotelek. Ilyen picces puccos kinti ülő cucc. Elvettem az asztal közepéről a cigis dobozt, majd meggyújtottam egyet belőle. Láttam, hogy Ross méreget. Ja igen, mindig elítéltem a cigit gyerekkoromban. Mindig mondtam mindenkinek hogy szokjon le mert nem egészséges. Egészen addig, míg rá nem szoktam.
-Srácok, nemsoká indulni kéne. -szólalt meg Tom.
-Leghamarabb akkor, ha elszívtam. - mondtam határozottan. Imádom Tomékat. Olyanok nekem mintha a szüleim lennének, de azt nem szabad elfelejteni, hogy én alkalmazom őket, és nem ők engem. Nem is szoktam felhozni, de most nagyon mérges voltam rájuk. Tozdeddm bólintott, és felállt.
-Bent várlak titeket. -mondta, elindult be, utána pedig Tina. Nagyszerű, így kell. Ketten hagyni vele. Ehhez lesz egy két szavam később az biztos. Tovább szívtam nyugodtan a cigim, közben a kertet bámultam.
-Hogy aludtál? -kérdezte Ross a csendet megtörve. Az isten bassza keresztbe. Minek kell megszólalnia? Ahj.
-Jól. -válaszoltam egyhangúan. Még ott volt a negyede a ciginek, de fogtam és elnyomtam. Egy másodperccel tovább nem maradok kint vele.
Felmentem az emeletre, felkaptam a táskám, beledobtam a szekrényemből egy kibontatlan doboz cigit, majd összehúztam. Felemeltem az éjjeli szekrényemről a fülesem. Bekapcsoltam a telefonomon a Bluetooth és rákapcsolódtam a fülesre. Megnyitottam a YouTube-ot és benyomtam a kedvenc K-pop gyűjteményemet. Felraktam a fejemre fülest, a vállamra pedig a táskát raktam. Megálltam a szekrényemen pihenő egész alakos tükör előtt. Mikor bólintva késznek tituláltam magam, lementem a lépcsőn, kinyitottam a bejárati ajtót. A többiek már ott vártak engem. Azaz Ross, Cam és Tom. Tina nem jön. Megragadtam Cam kezét és elkezdtem magam után húzni. Szinte benyomtam szegény srácot a hátsó ülésre, majd a kocsi másik oldalára szaladtam, ahová bepattantam. Megelőztem hogy Ross üljön mellém. Mosolyogva pillantottam Dallasra, aki szerintem hirtelen ért cselekvéstől azt is elfelejtette ki ő. Be ült a két másik személy is a kocsiba. Tom beindította a kocsit, kifordult a felhajtóról, és elindult L.A-ba.
Hát, akkor vágjunk bele. Most vagy soha. Ezzel a kijelentéssel fújtam ki a levegőt, engedtem le az ablakot, és kezdtem el az út hátra levő részén bámészkodni a kocsiból kifelé, és belemerülni a zenehallgatásba.
