𝐃𝐨𝐧'𝐭 𝐖𝐨𝐫𝐫𝐲 𝐃𝐚𝐫𝐥𝐢𝐧𝐠 •𝐌𝐇𝐀 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬•

𝐈𝐈𝐈. 𝐌𝐢𝐝𝐨𝐫𝐢𝐲𝐚 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫

Reflektorfényben

A backstageben hatalmas felfordulás uralkodott. Sminkesek, fordászok, stylistok rohantáltak fel s alá, keresték elvesztett pácienseiket. A stáb sürgő-forgó tagjai utasítgatták a szembejövőket, fel sem fogva, éppen kinek beszélnek, csak osztották a parancsokat.

A ruhámat a kezemben őriztem, igyekeztem megvédeni az esetleges kávé foltoktól, amiket a nekem jövők borítottak környezetükre. Egy évbe telt, mire a társam végre kinyitotta az ajtót mögöttem, és így helyet tudtunk cserélni. Elfoglaltak előlünk minden öltözőfülkét, én pedig nem voltam hajlandó egyszerre öltözni a partneremmel. Úgyhogy egy üres takarítószertárban húztuk még magunkat, ott vedlettünk át gyorsan.

A szertárba lépve dohos szag fogadott. Elfintorodtam, megpróbáltam kizárni minden émelyítő ízt, és a gyér fényben, sebesen felöltözni. Hétköznapi, edzős ruhámat - ami mindössze egy nyűtt sportcipőből, és egy melegítő szettből állt - hanyagul a földre szórtam, a csinos, vadonatúj, rám szabott ruhát minden koncentrációmmal magamra varázsoltam, úgy, hogy se a sminkem, se a hajam ne sérüljön. Már csak annyi kellett volna, hogy leüvöltse a fejem a fodrász.

Bármennyire is ellenkeztem, a kosztüm méretes kivágást kapott a hátrészen, kénytelen voltam pánt nélküli melltartót választani. Szerencsémre a fellépő testhez illeszkedett, így nem féltem, a véletlen folytán esetleg lecsúzna a helyéről a melltartó. Topogós, kicsi sarkú tipegőt húztam lábaimra, minden lépésemnél pici ütemeket hangoztatott. Elvileg kötelezően egy arra kialakított magassarkút kellett volna felvennem, de abban féltem volna a gyors lépésektől.

Még egyszer végignéztem magamon, eligazgattam a gyűrődéseket, és kiléptem a nyüzsgő folyosóra. Felkaroltam az elbambult partnerem, elrohantunk a társalgóig, ahol a cuccainkat hagytuk. A másik négy páros tagjainak is itt láttuk a sporttáskáját, amiket őrizetlenül, teljesen véletlenül egy helyre pakoltuk le. Begyömöszöltem összegyűrt ruháimat a válltáskámba, az oldalán elrejtett zsebből kivettem a fél literes üdítőmet, amit félig fel is hajtottam. Biztosan nem marad időm később mosdóba rohangálni, szóval óvatosnak kell lennem.

- Midoriya Izuku és [Teljes Név] azonnal irány a nagyszínpad mögötti társalgó! - rivallt ránk egy nyúzott arcú lány.

- Megyünk! - válaszolt sebesen Izuku, felrántott a puffról, és már rohantunk a kapott utasítás helyszíne felé.

A kialakított társalgóban várt már a másik négy csapat is. A két műsorvezető a segítő kártyáikról magolta a szöveget, a párok pedig egymás mellett kuporogva nyugtatgatták egymást. Izuku lehuppant az egyik pamlagra, maga mellé rántva engem is.

- Tíz perc és kezdünk - zengte az előbbi utasítgató fiatal lány.

Az idegzete romokban hevert, ahogy ránéztem, minimum annyira ideges volt, mint a versenyzők. A kezében tartott köteg papírral szórakozott, megpróbálta összegyűrés nélkül áthajtani lapjait. Belekiabált a mikrofonjába, majd újra a füzetnek szentelte figyelmét.

- A sorrend a következő - pillantott végig rajtunk. - Izuku és [T.N] kezd, a másodikak Shoto és Momo, aztán Denki és Kyoka, Eijiro és Mina, az utolsó fellépő pedig Tenya és Tsuyu párosa. Adjatok bele mindent, az egész ország titeket néz! - A biztató mondat befejezésével pedig ott hagyott minket.

- Fenébe - dünnyögtem rácsapva combomra. - Nem akarok kezdeni!

- Min izgulsz még? A múltkori adásban durván leelőztük Shotoékat! Most pedig még ütősebb produkcióval készültünk! - suttogta a fülembe Izuku.