𝐃𝐨𝐧'𝐭 𝐖𝐨𝐫𝐫𝐲 𝐃𝐚𝐫𝐥𝐢𝐧𝐠 •𝐌𝐇𝐀 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬•

𝐕. 𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫

Sajnálom.

- Ó, hogy fordulnál fejre, te mocsok! - üvöltöttem rá, a könnyeim marták az arcom.

- Persze, majd pont te miattad kerülök koporsóba! Arra kíváncsi leszek! - válaszolt eszméletlen haraggal hangjában.

A szőke arcizmai megfeszültek, szinte vicsorgott rám, vészesen közelről. De nem estem ki a szerepemből, felnéztem rá, és a mutatóujjammal addig bökködtem a mellkasát, míg meg nem hátrált. Én jövök.

- Tudod mit? Végeztünk - vágott a szavamba.

Nem ez volt a terv. Nekem kellett volna visszavágnom, erre beleszól. Mi történik? Nem ilyen egy veszekedés. Korrigálnom kell. Gyerünk, gondolkozz!

- Takarodj a házamból - mutattam az ajtóra üvöltözve, az egész helyiség visszhangzott. - És még látjuk egymást!

- És vágás! Szép volt, srácok - intett a rendező, de nem kelt fel a székéből. - Nem tudom, Katsuki, mi volt ez, de szép mentés volt mindkettőtöktől. Remélem minden klappolt, jöhet a következő jelenet.

- Szóval így lettem én a főgonosz a filmben. Menő - dünnyögtem, lelépve padlóról.

Katsuki felzárkózott mellém, és együtt siettünk a névvel ellátott székeink felé. Az egyiken Momo ült, közvetlenül mellette Shoto, egymással gyakorolták saját szövegüket. Lehuppantam a karfás székre, és felvettem a földről az üdítőmet. Ezerféle dolgozó rohangált körülöttünk, Mina, a sminkesem, és egy kedves barátom is egyben, letámadott, és hang nélkül igazítgatta a sminkem.

A forgatás egész napos programjából csak a felén voltunk túl, és a filmből alig húsz perc van meg. Hosszú lesz még ez a folyamat. Katsuki elfoglalta mellettem a helyét, s még egyszer átolvasta a forgatókönyvének sorait.

- Bocs, tönkretettem a jelenetet - dünnyögte megtámaszkodva karján, nagyot sóhajtott.

- Tetszett a rendezőnek, nem? Akkor aggodalomra semmi okod. Jól beleélted magad - pillantottam rá, de Mina már vissza is fordította a fejem felé, nehogy elkenjem a sminket.

- Elragadtattam magam.

- Remélem nem azért, mert szakítani akarsz velem amúgy is - forgattam a szemeim.

Évek óta együtt voltunk már, de mindig elég labilis lábakon állt a kapcsolatunk. Eljátszottuk már százszor, hogy szakítunk, persze, végül mindig ott maradt a házban. Talán ezért is ment olyan jól az előbbi jelenet. Mindig volt bennem félelem, hogy nem jön vissza esetleg a szőke, de órákkal később megint a kanapén fekve szenvedett nálunk. És ez így rendben ment.

Fiatal színészként előttünk még az élet, és egyre több szerepet kapunk, bár általában külön-külön filmekben. Bár jelen esetben megkaptuk a két főszereplőjét, szóval egy szavam nem lehet ezzel kapcsolatban, rettenetesen örülök neki. Igaz, én lettem a főgonosz, a volt barátnő, aki mindent megtesz, hogy tönkretegye ex barátjának életét, de akciófilm lévén érdekesebb művelet lesz, mint egy szokásos a romantikusfilmben. Katsuki a hős, aki persze megpróbál majd legyőzni, és megmenteni a saját világát előlem. Hát, a forgatókönyv éppen elég vastag, hogy legyen időm kiélvezni a gonoszság dolgait. Vagy mi.

- Ilyen meg se forduljon a fejedben - intett le, előre bámulva, ahol a stáb tagjai már állítgatták a fényeket.

- [T.N], mi jövünk lassan. Gyere - invitált Momo, egy régi ismerősöm, akivel egyszer ugyanabban a mesefilmben szinkronizáltunk, és sokat találkoztunk gálákon is.

- Jövök - siettem utána, miután kiszabadultam a sminkesem kezei közül.

- Mindenki tudja a helyét, igaz? [T.N], te itt ülsz, Momo, itt foglalj helyet - mutogatott a rendező. - Legyünk túl rajt ezen, sok munka van még.