𝐃𝐨𝐧'𝐭 𝐖𝐨𝐫𝐫𝐲 𝐃𝐚𝐫𝐥𝐢𝐧𝐠 •𝐌𝐇𝐀 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬•

𝐗. 𝐎𝐂'𝐬 𝐂𝐡𝐫𝐢𝐬𝐭𝐦𝐚𝐬

E kis karácsonyi rész a két OC-mmel kapcsolatos, akikhez sok érzelem fűz, így úgy döntöttem, kirakom hát ide ezt a Oneshotot velük. Ne ítéljetek el, régen képzeltem már el őket, így az esetleges hülyeségek lehetségesek, de már nem fogok változtatni rajtuk. Olvassátok sok szerettel, s mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

✩

Karácsonyi meglepetés

Halkan, óvatosan hajtotta be az ajtót maga mögött, tudva, minél csendesebben kell kiszöknie mélyen alvó barátja mellől. A fiú mit sem sejthet, mázlija van, hogy könnyen elalszik, s nem kell sokáig váratnia cinkostársát. Elsuhant a liftekig, erőszakosan, addig nyomogatta a gombot, míg a kabin el nem ért a felső szintig.

A liftben felfordult gyomra a gyorsaságtól, teste megszokta a heverést, mégiscsak két órán át ült a tévé előtt mozdulatlanul, hogy barátjának kényelmes legyen ölében. A tükörben bámulta magát. Mindig hordott sminkje cseppet elkenődött, hála a sok dörzsölésnek. Feszülős, szoros edzőnadrágból, vékony, fekete, bundás kabátból állt viselete, tekintve, hogy ki kell mennie a kellemetlen hidegre, sálat tekert nyakába. Feketébe burkolózott, hogy ha esetleg jönne valaki, könnyebben elbújjon a sötétben, nehogy lebuktassa magát. Szürke haja kócosan hullott vállára, a sál alá szorult szálak csikizték bőrét.

Szemüvegét a biztonság kedvéért zsebrevágta, hátha kelleni fog az éjszakában. Messzire jól látott, a közeli tárgyak felismerésével küszködött. Kontaktlencséjét nem használta, szeme nehezen tűrte az egész napos hordását. Hőskosztümében használt íja és tegeze hátán függött, úgy gondolta, szüksége lehet még rá.

Nagyokat ásítozott, mikor kilépett a liftből a földszinten. A tágas társalgóban csend, nyugalom honolt, mindenki nyugovóra tért már. Kivéve egy ismerős buksit, aki az amerikai konyha hosszú konyhaszigeténél gubbasztott. Gyér fény vetült a könnyen felismerhető fürtökre, sziluettje bögrét emelgetett szájához. A felemás hajkorona tulajdonosa kuncogva fogadta a jövevényt, aki álmosan pislogott rá.

- Csináltam neked is kávét - lökte felé a csúszós pulton a hatalmas, teletöltött bögrét, amiben még gőzölgött a friss, pezsdítő ital.

- Kösz - dünnyögte durcásan. - Ennél több kell majd. Ha én alvás nélkül kihúzom az éjjelt, az csoda számba megy majd.

- Legalább gyakorolsz Szilveszterre. A többiek ébren tartanak majd. Most meg lesz elég dolgunk, nem aludhatsz be - magyarázta a hosszú hajú, teljesen éber lány.

- Akkor sem szoktam hozzá ehhez - panaszkodott tovább.

Felhajtották italjaikat, a két bögrét a mosogatótálcába rakták. Felkapták bundás bakancsukat, a magasabb kabátot is húzott. Meleg ruhába burkolózott, vastag, fehér melegítőt viselt, magasított nyakú, bordás garbót rángatott magára, mely darabot barátja szekrényéből csent. Eltakarta kifogástalan alakját, pedig bátran mutathatott volna többet.

- Gyűlölöm a hideget - didergett az alacsony.

- Kasumi, a tél gyönyörű. Csak nem veszed észre - pillantott körbe a felemás.

Ő imádta a telet, sok-sok boldog emlék fűzte hozzá, s mégiscsak, képessége fele közvetlen kapcsolódik a hideghez. A fiatal lány képessége megegyezett barátjáéval, akkor is, ha semmi rokoni kapcsolat nem létezett közöttük. Senki sem tudta, miért így van, de megegyezett minden információ kettejükről. Shoto és Yumeko kapcsolata talán pont ezért működött olyan tökéletesen. Belső tulajdonságaik különböztek, kívülről hasonmásai voltak egymásnak. És ez így volt rendjén.