havas esőtől átázott szívek | bárányfelhős téli novellák

2. grinch

– Miért akarnád azt nézni? Most sírni akarunk, vagy karácsonyozni? – vonta fel szemöldökét Evan, miközben a filmes-szekrény előtt guggolt. Alana a kezében DVD-tokot tartott, aminek nem is kellett címmel a fiú felé lennie, hogy felismerje, az bizony a Last Christmas, ami annyira meggyötörte őt éppen egy évvel korábban.

– Azt olvastam, hogy jó romantikus film, mindenki ajánlotta szakítás után, meg minden. – értetlenkedett a lány. – A sztori van tele logikai bukfencekkel, vagy technikailag ótvar?

– Nem. Fogjuk. Azt. Nézni. – jelentette ki Evan ellentmondást nem tűrő hangon. – Kölcsönadom, te nyugodtan nézd meg, ha akarod, meg is tartod, de biztos nem engedek ebből most.

– Hallod Ev, nem nézünk Polar Expresst? Gyerekként imádtuk. – furakodott be Jared a beszélgetésbe.

– Te ki akarod folyatni a szemeim? Egy művészeti katasztrófa az a film. – Connor felháborodottságától zengett az amerikai konyha.

– Nem tehetek róla, hogy te Tim Burtonön meg Ghiblin szocializálódtál, nekem igenis tetszik az a film. Attól jó, hogy fura. – Jared nem tudta kihagyni az újabb megindított veszekedés lehetőségét.

– Bocsi, hogy van szemem a jóhoz, tudhattad volna, amikor Evant választottam. – fogta össze Connor idegesen egy alacsony copfba a haját. Úgy nézett ki, mint aki már verekedni készül.

– Ezzel most az én ízlésemet akartad leszólni? Mert akkor Alanát bántottad, úgy nézz magadra. – Evan nem tudta eldönteni, hogy csak véletlenség miatt tűrte fel Jared az ingjét az alkarján mondatai között, vagy ő is épp arra készült-e, hogy puszta kézzel megfojtsa a másikat.

– Csihadjatok már. – forgatta meg szemeit Alana. – Mindig ilyenek? – fordult a lány az alatta guggoló szöszihez.

– Néha. – sóhajtott Evan. – De egyre jobban hajlandóak elviselni egymást. – rázta meg a fejét.

– Egészen sok karácsonyi filmetek van ahhoz képest, hogy még sosem ünnepelted. – jegyezte meg a lány.

– Nincs elég hanukás. – vakarta meg a tarkóját a fiú. – Meg minden angyalkázós húzómtól ilyeneket kaptam az osztályban, mert csak annyit tudtak, hogy szeretem a filmeket és karácsony van.

– Legalább van miből válogatni. – vonta meg a vállát Alana. – Neked melyik a kedvenced?

– A Die Hard számít?

– Abszolúte számít! – ugrott bele Jared újra egy olyan beszélgetésbe, aminek normál esetben nem lett volna a része, ráadásul másodszorra is ugyanabba tette.

– Az meg mióta karácsonyi film? – szörnyülködött Connor és Alana.

– Az, mert minden évben azt nézzük huszonharmadikán. – dülleszti ki a mellkasát Jared. – Különben is, a karácsonyi nem is egy rendes kategória filmeknél, lehet akció, romantikus, családi, bármi, de egyedül karácsonyi egy sincsen.

– Nightmare before christmas? – próbált Connor bedobni végre egy olyan ötletet, amin meg tudnak egyezni. Zoeval minden évben huzonnegyedike este azt nézték meg, ráadásul inkább nézte volna, ahogyan a többiek valami, szerinte, idióta videójátékkal játszanak, minthogy kivárja, mire mind a négyen megegyeznek valami vállalható filmben.

– Az inkább halloweeni, mint karácsonyi. – húzta a száját Alana. – Már októberben újranéztem.

– Ezt nem hiszem el. – rázta meg a fejét Jared. – Nincs egy olyan film sem, amin meg tudunk egyezni? – csapott az asztalra.

– Ha most megint elkezditek egymást ölni... – sóhajtott Alana aznap már bőven sokadszorra.

A bejárati ajtóban egy csapzott Heidi jelent meg, hajba ragadt hóval és kivörösödött bőrrel.

– Ha ennyire nem tudtok megegyezni, akkor nézzétek a Grinch-et. Ebből biztos nem lesz meghitt hangulat holnapra sem.