11. áramszünet

16 5 1
                                    

Jared és Alana éppen a kanapén összebújva várták, hogy megkeljen a mézeskalácstészta, miközben a háttérben egy ismeretlen ember karácsonyi Spotify-playlistje szólt, amikor elment az áram. Először csak azt vették észre, hogy már nem villódzanak a falakon végigfuttatott égősorok, majd szépen lassan a zene is megállt.

– Remélem, hogy csak magától csapódott le a biztosíték, és nem a szellemek szórakoznak a házzal. – Alana sosem tudta igazán, hogy ilyen helyzetekben mit kellene mondania, így maradt a biztosnál. Ha az ember valami olyat mond, aminek nincs túl sok értelme, az mindig oldja a feszültséget, legalábbis ez volt a tapasztalata.

– A szellemeket csak meg kell dobálni sóval és lelépnek, a biztosítékot meg vissza kell kapcsolni. Szerintem jobban járnánk, ha az előbbi lenne a helyzet. – rázta meg a fejét Jared. – Megnézem, hogy másoknál is gáz van-e. – engedte el Alana derekát, hogy felálljon és kilessen az ablakon.

– Várj, majd én, jobban kilátok. – vigyorgott a lány, aki minden alkalmat megragadott, ha azt sejtette, megjegyezheti, magasabb a barátjánál.

– Persze, mert az a fél fej annyit számít. – forgatta meg a szemeit. – Teljesen átlagos a magasságom, nem tehetek arról, hogy nem szóltak időben, meg is lehet állni a növésben.

– Az egész utca sötét. Nem lehet mindenki máshol, meg csak nyolc óra van, szóval...

– Hiába nézzük meg a biztosítékot, tuti, hogy nem oldja meg a problémát, ha a pöcköt basztatjuk... – tapadt Jared a hideg üvegnek. – És mielőtt elkezdenél megint valami perverzet... – sóhajtott.

– Meg sem szólaltam! – emelte fel Alana védekezően a kezét. – Már megint te gondolsz rosszra, csak rám akarod fogni!

– Legyen így. – fordult vissza Jared. – Viszont, ha sokáig nem lesz áram, akkor ki fog hűlni a ház... és én meg azt olvastam, hogy a test hőjét úgy lehet a legjobban megtartani, ha egy takaró alatt összebújunk meztelenül.

– Ha ezt is rám fogod kenni... – simult bele Alana Jared ölelésébe. – Különben is, egy idióta vagy, mert a fűtés nem árammal működik.

– Nem is szeretsz engem igazán. – tettetett sértődöttséget Jared.

– Tudod, hogy szeretlek. – húzta vissza az ölébe a lány a kanapén barátját. – Csak egy idióta vagy.

– De idiótán szeretsz, igaz?

– Hogyan máshogyan tehetném? – fúrta hátulról Alana arcát Jared nyakába, amire a fiú csak egy halk sóhajjal tudott reagálni.

havas esőtől átázott szívek | bárányfelhős téli novellákDonde viven las historias. Descúbrelo ahora