havas esőtől átázott szívek | bárányfelhős téli novellák

23. last minute ajándékok

– Miért kell mindig mindent az utolsó percre hagynod Jared? – átkozta a saját fejét a fiú december huszonharmadika délelőtt a bevásárlóközpont közepén.

– A tanáraidtól is sokat hallhattad már ezt a kérdést, gondolom azért tudod így artikulálni a gondolataid. – fogta a fejét Alana. – De komolyan nem vettél még semmit senkinek?

– Nyilván neked már megvettem a nagy részét, csak nem hoztalak volna el, ha nem. – sóhajtott Jared, fel sem véve a barátnője beszólását. – Evan ajándékát csak át kell venni, viszont két különböző helyen, mert nyilván nem lehet egy helyre megrendelni a két részét, Connornak meg tudom, hogy a hobbiboltban akarok valamit venni... de anyáéknak ötletem sincs, mit szerezzek.

– Valami tea- vagy kávéválogatás? – próbálkozott a lány kevésbé sikeresen.

– Az utóbbi két évben azt kaptak, csak nem játszhatom el harmadszorra is.

– Mozikupon?

– Anya csak romantikusat néz, apa csak retrót, soha nem tudnának megegyezni valami normálisban, amit még játszanak is.

– Én tavaly Connort béreltem fel arra, hogy rajzoljon a családunkról valami rajzfilmes portrét, és azt nyomattam pólókra. – próbált egy marék ihletet tömni Alana a barátjába.

– Arra meg már nincs idő. – kezdett véglegesen összetörni a fiú.

– Figyelj, azért emlékszel a tavalyra is. – ölelte át Jared derekát a lány. – Amikor Connor húsz perc késéssel érkezett és mondta, hogy ne nyúljunk még nagyon a festményekhez, amiket ajándéknak hozott, mert nem száradt még meg a festék.

Úgy látszott, hogy a fiút azért legalább egy egészen kicsit feldobta az emlék.

– Úgy emlékszem, hogy anyukád nagyon szereti a fűszeres illatú gyertyákat, esetleg szerezhetünk neki párat, meg talán egy pár nagyon puha zoknit, azt biztosan szeretné. A vásárlás után pedig nálunk még süthetünk valami finom sütit. – folytatta Alana.

– És akkor apának mondjuk veszek valami Star Warsos filmezős csomagot, popcornnal meg üdítővel, mert amikor kicsi voltam, akkor minden karácsonykor azt néztük! – villant fel a villanykörte Jared feje felett. – Imádlak Alana, egy zseni vagy! – állt a fiú lábujjhegyre, hogy egy gyors csókot adhasson a barátnőjének.

– Csak könyörgöm, jövőre előbb lehessek ilyen zseni. – mosolygott a lány, ahogyan kézenfogva próbáltak a tömött folyosókon végigszaladni, mielőtt elkapkodtak volna mindent a polcokról az utolsó pillanatos ajándékvásárlások közepette.