havas esőtől átázott szívek | bárányfelhős téli novellák

21. olcsó vodka és lejárt narancslé

Jared csüggedten vetette le magát a kollégium konyhájának asztalához. Nem vetette le a kabátját a szék támlájára, nem tekerte le a nyakáról a sálat, és még annyira sem zavartatta magát, hogy megigazítsa a nyakán pihenő fejhallgatóját, csak hagyta, hogy még egy kicsit fojtsa a kinti fagyban lehűlt kábele. A fiú egyedül a falat nézte, ami vállmagasságban már szürkéllett, feljebb pedig apró zsírcseppek tarkították a halványsárga festéket, és elmerült az ürességében.

– Hát te? – vonta fel a szemöldökét egy, a fiú számára ismeretlen ember. – Ilyen korán nem láttam még mozgó embert vizsgaidőszakban.

– Ne is mondd. – sóhajtott Jared. – Nem elég, hogy korán keltem, már a beugrón elvéreztem.

– Figyelj, én is eljátszottam ezt tavaly. – nevetett az ismeretlen. – Aztán a másodikon már át lehet menni.

– Tudod, az a baj, hogy szerintem a tesztben a hat az egyenlő nyolccal, ezért basztam el. – támasztotta meg állát a csuklóján.

– Az úgy komoly. – vigyorodott el a másik. – Ha nagyon le vagy jőve az életről, akkor ajánlom a reggeli bebaszást. Az kell a léleknek. – gondolkodott el. – Meg néha a testnek is. – tette hozzá.

– Erre még nem gondoltam, de határozottan nem tűnik hülyeségnek.

– Figyelj, van még vodkám a szobában, valami olcsó szar, de megteszi. Meg találtam ezt. – mutatta fel a hűtőajtó mögül a dobozos narancslevet. – Két napja lejárt, de a szagának semmi baja.

– Ha nem zavarlak. – vonta me a vállát Jared.

– Lehet, hogy a vizsgába nem ugrottál bele, de az alkoholizmusba még bele tudsz. – csukta be az ismeretlen a hűtőt. – Amúgy Connor vagyok a 120-ból. – biccentett.

– Jared a 124-ből. – mosolyodott el végre őszintén a fiú reménykedve, hogy ez egy új barátság kezdete.