Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Negyedik fejezet: Gege, talán lehetne kicsit sósabb

Hazafelé tartottak az iskolából. Banyue Xie Lian kezét fogta egészen a buszig, ahol percek múlva megüresedett két hely az ablak mellett és elfoglalták. Banyue igencsak fukarkodott az iskolában történt meséléséről a Pei Xiuval való játékon kívül, akinek ismét radírlevest főzött, másodiknak pedig bokorról szedett levelekből összeállított salátát, meghintve az udvar porával és néhány fal mellett talált kiszáradt pókkal és kukaccal. Igazi csemege. Xie Lian elismerő szavakkal illette a kis Pei Xiut, tényleg nagyon kedvelheti Banyuét. 

Xie Lian sem tudott sokkal többet mondani. Sokakat megfürdetett, az egyik férfi – hogy csak férfi hajléktalanok vannak ott – meghúzta a haját, ezért felviszi a kerekesszéket, hogy meleg túl a langyos víz, másik a pelenkázásnál hozzávágta a pelenkát nem gyereknek elmesélendő szavakkal, és ebédnél mosogatás közben kis híján a fején csapódott egy tányér Chen Jiayi jóvoltából, aki elutasította a gondozónőt, hogy bevegye a gyógyszereit – többek között nyugtató hatású. Ha nincs Xie Lian gyors reflexe, telibe találja a tányér. 

Szebb témára terelte a szót:

– Képzeld, az új szomszédunk, Hua-gege adott nekünk hajszárítót! 

Banyue kíváncsian nézett derűs apjára. 

– Olyat, ami működik? – kérdezte csodálkozva Banyue. 

Xie Lian bólintott. 

Banyue egészen meghatódott. Egy felnőtt neve jutott eszébe, aki ilyen segítőkész lenne a másikkal. Li néninek finomak a sütijei és almái, de hajszárítót nem adna, akkor se ha nem parókát hordana és lenne otthon neki. Li néni tagadja, hogy parókát hord, Banyue viszont biztos benne, hogy teszi. Egyszer véletlenül fordítva rakta fel, amikor szólt Li néninek, előtte fordította meg a fején a parókát. Amikor rákérdezett, Li néni azt próbálta bemesélni neki, hogy amikor olyan idős lesz, mint ő, ő is képes lesz megfordítani a haját. Banyue kicsi, de nem hülye. 

– Mennyibe került? – kérdezte Banyue.

Banyue számára az árak úgy sorakoztak fel, hogy "nem annyira drága", "drága", "drágább" és "nincs rá pénz". Ha nem "nem annyira drága", az akkor is azt jelenti, hogy valamiből kevesebb lesz – általában Xie Lian rovására, mert kevesebb ételt vesz magának. Banyue kicsi, de nem vak, és látja a különbséget, mennyivel vékonyabb néhány évvel ezelőttihez képest az apja. 

– Először semennyibe. Teljesen ingyen odaadta volna, de mert úgy nem járja, megegyeztünk a fizetségben. 

Banyue szemei ​​az aligástól olyan vonallá szűkültek, hogy csodával ért fel, hogy bármit is látott. 

– Azt kérte, főzzek neki vacsorát – tárta fel a teljes igazságot Xie Lian.

A hunyorító szemek pillanat alatt kerekedtek el, akkor könnyek gyülekeztek, és ajkai megremegtek. 

– Papa – remegett meg Banyue hangja. Szipogott, arca eltorzult az erőlködéstől, hogy visszatartsa könnyeit. 

– Ba- Banyue? – esett kisebb kétségbe Xie Lian. Banyue állítólag akkor se sokáig sírt, amikor megszületett, de akkor se ejtett könnyeket, amikor elesett és felhorzsolta a térdét. 

– Nem akarom, hogy börtönbe kerülj, mert tényleg megöltél valakit! 

Banyue hangja az álló, csöndes buszon hangosabban terjedt, mint azt szerette volna. Xie Lian főzése igaz, hogy mások számára ételmérgezés, az is igaz, hogy van aki napok alatt heverte ki, de – talán – annyira nem vészes, hogy megöljön bárkit is. 

Kíváncsi és rosszalló tekintetek döfködték a hosszú hajú, gyilkosnak suttogott Xie Liant. Ha a saját lánya mondja, csak igaz lehet, ugye? Az apa és lánya mellett ülők hirtelen felálltak, és végébe menekültek, mint attól tartanak, hogy Xie Lian megjegyezte az arcukat, de talán még nincs busz késő, és jobb előbb, mint később, ha egyáltalán megélik.