– San Lang, nem gondolod, hogy ez túlságosan... nagyvonalú? – Xie Lian szende mosolyában kétkedés rángatózott.
Azonban Hua Cheng jelét sem mutatta, hogy bármi probléma lenne azzal, hogy egész városrész készül egyetlen esküvőre, aminek előkészületeit egy tizenegy éves lány vezérli rosszindulatú gyilkos kinézetű alakoknak dirigálva. A legtermészetesebben állt Xie Lian mellett, kezeit a háta mögött összefogva.
Két ferde szemű, kopasz férfi torpant meg futólépésben Xie Lian mellett. Vállukon fehér virágokkal díszített oszlopot cipeltek.
– Nagybácsi, nagybácsi! Ezt hova tegyük?
Xie Lian szemei elkerekedtek. Mi szükségük van oszlopra?! Képtelen volt szólni a döbbenettől, szerencsétlenül mosolygott rájuk.
Ostor csattant a két leharcolt munkás lábánál. Ijedtükben majdnem kinőtt egy száj hajuk. Arcuk egészen elsápadt, görnyedt tartásukat úgy húzták ki, mintha nem is márványoszlopot cipelnének, hanem tollpárnát.
Hua Cheng fölöttébb elégedettnek látszott.
– Miért nincs még a helyén az oszlop? – förmedt rájuk Banyue. Szemei résnyire szűkültek, élesebb volt bármelyik véres pengénél. Hangja különösen halkan szólt, mégis tisztán és hidegrázóan. – Egy, kettő. Egy, kettő. Egy, kettő. Indulás!
– PARANCSÁRA, HUA NAGYASSZONY! – kiáltották egyszerre.
Banyue ostorcsapásokkal vezényelte őket előre. Pillanatok alatt beleolvadtak az embertömegbe.
Xie Lian résnyire tátott szájjal bámult utánuk. Úgy pislogott, mint aki bizonytalan, hogy amit látott, az valóság vagy csak a képzelete űz gúnyt belőle.
– San Lang... az előbb... a lányom kezében tényleg ostort láttam? – tudakolta Xie Lian.
– Mm! – bólintott Hua Cheng. Vörös zakóját kiengedett hajával együtt lágyan mozgatta az arcukba csapó hirtelen szellő.
– ......
– Ha gege szeretné, természetesen elveheti tőle. Azonban vedd figyelembe, hogy lassan alkonyodik, Banyue pedig reggel óta félemlíti az embereimet. Ostor nélkül holnapig itt fogunk állni.
Xie Lian nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. Jobb hiányában nagyot sóhajtott, aztán finoman a kezénél fogva odébb húzta Hua Chenget a legkevésbé törvénytelennek kinéző teázó felé.
– Gege teázni szeretne? – kérdezte Hua Cheng. – Ha javasolhatom, ne ide.
Xie Lian megállt.
– Temetni jobban tudnak. Fogyasztásra sem a legideálisabb – tette hozzá Hua Cheng eltűnődve.
– Igazából csak egy csendesebb helyet szerettem volna – vallotta be Xie Lian.
– Mi sem egyszerűbb! – mosolyodott el Hua Cheng.
Hua Cheng átvette a vezetést. Xie Lian közvetlenül mellette haladt. Az embertömeg egyszerre nyílt meg előttük, senki nem merte keresztezni az útjukat.
A munkára befogott árusok és városlakók szorgosságuk közepette sem hagyhatták ki az alkalmat, hogy ingyen kínálják a házasulandó párt, jókívánságaikkal zsongják körül őket és kimutassák feléjük legmélyebb és legtalpnyalóbban hangzó tiszteletüket. Hua Chengnek hamar megfogyatkozott a türelme, egyetlen intésével elnémította a zsivajt.
– San Lang, nem mintha kontár lenne, de biztos jó ötlet mindent rábízni Banyuére? – szólalt meg menet közben Xie Lian.
Hua Cheng diszkréten körbepillanatott a válaszadás előtt. Halkan úgy felelt:
– Visszajövök ellenőrizni. Ezek a haszontalan férgek addig úgysem nyugszanak, amíg nincsenek készen.
– San Lang... Finomabban. Olyan serényen dolgoznak miattad.
– És gegéért – tette hozzá Hua Cheng jelentőségteljesen. – A te szavad egyenértékű az enyémmel. Bármire szüksége van gegének, csak ki kell mondania.
– Hahaha... – Xie Lian nem tudta magát elképzelni, hogy bárkinek is parancsolni kezd. Hua Cheng az ő igazi uruk, és ez így van rendjén.
Banyue halálnál feketébb jelenése süvített feléjük. Arcán kifejezéstelenség ült.
– Hua-gege, a haszontalan szemeteid nagyon hasznosak – jelentette ki Banyue.
Xie Lian csak nem bírta tovább. Kivette Banyue kezéből az ostort.
Banyue hangot adott az elégedetlenségének.
– Apa, hátráltatod a munkálatokat.
– Nincs ostor! – kötötte az ebet a karóhoz Xie Lian.
– ...... – Banyue tekintete Hua Chengre oldalazott. Elég sokatmondó volt, hogy szavak nélkül is felborzolja a másik idegeit.
– Hallottad gegét! – nyilatkozta Hua Cheng. Kezével elbocsájtó mozdulatot tett.
Banyue aprót bólintott. Annyit mondott, mielőtt sarkon fordult:
– Árulókkal vagyok körülvéve.
Banyue egyre távolodó alakja sok gyanút hagyott maga után.
– Túl hamar feladta – mondta ki Hua Cheng mindkettejük gondolatát.
Xie Lian lemondóan sóhajtott.
– Banyue, gyere vissza! – kiáltott utána.
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
