Xie Liannek hamar megvolt a nap első kérdése:
"HOGYAN VÉGZŐDHETETT ÍGY MÁR MEGINT?!" – gondolta.
– Jó reggelt, gege – köszöntötte Hua Cheng sugárzó mosollyal a hajnal első fényében tündökölve. Karikás szemekkel. Szégyentelenül közel Xie Lianhez. Átkarolva Xie Liant.
Mindez Hua Cheng oldalán, ami erős bizonyítékként támasztja alá azt a feltételezést, hogy Xie Lian éjjel újfent odébb mozgolódott, és Hua Chenghez bújva kötött ki.
– ..... – Xie Lian feje vöröslött. Akár egy űrparadicsom, ami becsapódott a Földbe, és vulkán mélyén landolt, mígnem kitört és kivetette.
Tényleg... hogy... hogyan... miért... hogy a fenébe tud majdnem minden éjjel így végződni?!
Xie Lian felült, egészen nyugodtan, majd a tekintete Hua Chengre vándorolt. Ajkai halvány mosolyt húztak. Mutatóujja erőtlenül az ajtó felé mutatott.
– ...Csinálok reggelit – ocsúdott fel Xie Lian az előzőnél is nyugodtabban.
– Mm – mormolta Hua Cheng, és ő is kikászálódott az ágyból.
Xie Lian nem is figyelt, mit készített. A pulton heverő tojáshéjak alapján – részben – rántottának kellene kinéznie a tányérokra rakott... valaminek. Kísértetiesen hasonlított arra, amit egykor az anyja csinált reggelire, a Lilában Pompázó Kiscsibe Halálcsókja. Bár az sokkal lilább volt, és meg mert volna esküdni, hogy a felszálló gőzben koponyát vélt felfedezni. Persze az is lehetséges, hogy a gyermeki fantázia űzött vele játékot. Xie Liané csak halványan látszott lilának, és nem látott koponyát, se bármiféle égi figyelmeztetésű füstjelet.
Xie Lian kivitte az asztalkához a három tányért, és mielőtt Hua Cheng kijött, meg is terített. Ha Xie Lian lehunyta az egyik szemét, és hunyorított, a homályban rögtön sárgábbnak tűnt a tojás. De ha mindkét szemét csukva tartotta, akár ragyoghatott is a sárgaságban.
Jó lesz az.
Már éppen indult volna Xie Lian ébreszteni Banyuét, amikor egy aprócska fekete gombóc jelent meg befogott orral a nappali küszöbénél. Banyue haja szenes szénakazalként állt mindenfelé, fekete pólója több számmal nagyobb volt nála, úgy nézett ki benne, mintha egyetlen ruha lenne rajta, nem pedig póló.
Xie Lian rámosolygott a tántorgó Banyuére.
– Gyere, Banyue. Jó reggelt.
– Papa, mi az ott? – nézett gyanakvóan Banyue a tányérok tartalmára. Jobb keze egy pillanatig sem engedte el az orrát.
– Ez? Valamikor a nagymamád csinált ilyet reggelire. A Lilában Pompázó Kiscsibe Halálcsókja.
– ..... – Banyue hátrált egy lépést. – Nem tudtam, hogy a nosztalgia ilyen szagos.
Banyue borúsan sarkon fordult. A következő hang alapján bezárkózott a fürdőbe.
Összefogott hajjal előtűnt Hua Cheng, leült az asztalhoz a saját párnájára.
– Finom az illata – jegyezte meg vidáman Hua Cheng.
Xie Lian is leült.
– San Lang, nyugtass meg, hogy aludtál valamennyit – nézett rá könyörgően Xie Lian.
Arra számított, hogy azt fogja mondani "nem". Meglepetésként érte, hogy Hua Cheng azt felelte:
– Persze, aludtam. Gege-nek nem kell aggódnia.
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
