Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Tizennyolcadik fejezet: Gege, te nem látod, de hirtelen kirázott a hideg

Lámpa fénye áradt kifelé a függöny mögött sötétlő, kocsik hazafele tartó morajától hangos éjszakába.

Xie Lian és Banyue a nappaliban, az asztalnál ültek szorosan egymás mellett, mindketten pizsamába öltözve. A sima felületen vonalas füzet nehezedett, azon pedig Xie Lian tollat fogó keze, ami betűkből szőtt apránként mondatokká egy történetet.

– ...Aztán Cheng Hua-t, aki késve ért vissza Szellemvárosba a férjéhez, Hua Xie tábornokhoz, Hua Xie tábornok törvénytelen lánya kígyóval és békával átkozta, aztán berakta egy üvegbe, és bedobta a vízbe, szívében... dübörgő... – Banyue megrázta a fejét. – Legyen inkább szívéből áradó, véget nem ismerő. Aztán sötétséggel. Berakta egy üvegbe, és bedobta a vízbe, szívéből áradó, véget nem ismerő sötétséggel... ami azt remélte, Cheng Hua visszaváltozik az üvegben, aztán a törött üvegdarabok kiszúrják a megmaradt jó szemét.

Xie Lian hümmögve bólintott, s közben szorgalmasan írta Banyue véglegesített szavait.

– Hua Xie tábornok ezután átvette az irányítást Szellemváros fölött és... – Banyue elhallgatott. Így volt egy darabig, míg végül felnézett Xie Lianre. – Papa, nem tudom, mi legyen a vége...

Xie Lian bólintott. Szelíd mosolyt küldött Banyuének.

– Szeretnéd holnap folytatni? – kérdezte Xie Lian.

– Ühm – biccentett Banyue.

Xie Lian a tollat a füzetbe rakta, aztán becsukta a füzetet és középre csúsztatta.

– Banyue, ha így folytatod, te leszel korunk Stephen Kingje – dicsérte Xie Lian.

– Nem tudom, hogy az kicsoda, de én Banyue szeretnék maradni.

Xie Lian elfojtotta nevetését, és megsimogatta Banyue fejét.

– Ha visszajön Hua-gege, meg szeretném mutatni neki a történetet – komolyodott el Banyue. Határozottan nézett Xie Lianre. – Papa, véresebb befejezést szeretnék Cheng Hua-nak.

Mielőtt Xie Lian bármit mondhatott, Banyue hozzátette:

– Hua-gege-ben pedig tudatosítani, hol a határ. – Előre fordult, maga elé meredt suttogó gondolatai közepette. – Hm... kígyóim vannak... De békákat honnan...?

– Haha... – Xie Lian már inkább kínjában mosolygott, mintsem örömében. 

"Remélem, San Lang időben visszaér..."

– Banyue – állt fel az asztaltól Xie Lian. A szólított személy rögtön ráirányította minden figyelmét.

– Igen, papa?

– Nincs kígyó, sem béka, sem kígyó és béka – rendelkezett Xie Lian.

Banyue az ellenkezés leghalványabb mozzanata nélkül fogadta el apja utasítását. Xie Lian megnyugodva ment ki a fürdőbe fogat mosni. Banyue egyedül maradt a szobában. Lassan elnyúlt az asztalon, fejét a karjára döntötte.

– Sebaj, szerzek pókokat.