Gyönyörű halálok

Őzsuta

Fülsüketítően néma léptekkel rohanok a hatalmas árnyék elől
.Lélekevő.
Sipító lélegzetvételek hangjától sírom el magam az erdő közepén
Vihar, villámlás, mennydörgés.
Sosem volt még ennyire megnyugtató az ég hirtelen hatalmas fénykavalkádja,
Mert egy pillanatra megláttam az utat, és hogy merre kell mennem.
.
Eltévedt őzre vadásznak
.Ártatlant gyilkoló.
Szép lesz a foltos bőre szőnyegként,
Büszkeséggel fog eltölteni, ha megölhetsz egy lényt, aki soha nem ártott senkinek.
Mert szörnyű lelked van és csak az okoz boldogságot, ha látod, hogy másnak fáj és kikészíted.
Milyen érzés játszani egy lélekkel?
A kétségbeesett, könnyáztatta szemeket látva élvezkedő vigyorral vörösödsz el és harapod be az ajkad.
Pszichopata viselkedést tanusítva téped le az őz fülét, miközben hangfelvételre veszed a kíntól torzult hangját, hogy később menő őzgyilkoló remix legyen belőle.
.
És egy óra múlva, csak a remegő, könnyekkel és vérrel borított őz testet nézed, ahogy a halál határán táncol, de nem ölöd meg. Még nem. Még mókás nézni ahogy sír.
.
Letépett fül, letépett lábak és felvágott hát.
Őzgerinc kandikál ki a vörös puha húsból, ami többé nem mozdul meg.
Megcsonkítva lépte át a menny határát, ahol sajnálkozó tekintetű szarvasok kezdték el ölelgetni a megszégyenített állatot.
Sírva fakad
Ordít
Bőg
Mert képtelenség feldolgozni ezt a traumát.

Figyelmeztetlek.
Ne játssz a lelkekkel, mert nem jutnak ki a viharos erdőből soha többé.