Hányadék rohadás tükröződik a színtiszta égbolt kék sarán
Nyelvhegyen táncoló kerékpárokat dugnak le a torkodon,
Hogy felpumpálódj salakanyaggal és megemészd a világ keserédes fájdalmait.
Mert kirángató koboldok rohadásán ülve sírod ki minden hamvad, hogy mások még láthassanak zöld füvet az életben.
Meredek torkon csúszik le a csiga a fulladásba
Kikelő gyerekek első sírása ébreszti fel az isteneket a nyár kapujában
Megvetés a szemükben
Mosoly az ajkukon
És véresen folyó szájukból kel fel a nap első sugara, hogy legyen kenyere az éhező csibének.
Nyáladzás a keltető tetején
Ég veled a harmadik nap után.
Mert kapni nem szép dolog, de forduljon fel a náthás arcodból a keselyű és egyen ki a pórusaidból minden cukrot,
Hogy színtiszta kirándulást és felhőtlen égboltot élvezzenek a pujának álcázott keszegek,
Mielőtt felfordulva halnak meg az életnek álcázott sivatagban
És nedvesen nevetve sírjanak, hogy nem voltak elég jók senkinek a föld kerekén.
YOU ARE READING
Gyönyörű halálok
PoetryModern gondolatok szomorúságról, csalódásról, dühről, szerelemről és egyéb finomságokról, egy látványosan szenvedő leányzótól. Ne ijedj meg, neked nem fog fájni. Nekem annál inkább:)
