Szerelembe estem
A halálos éjszaka fekete gyöngyét fűző tündével.
Szép este volt
Sötét éjszaka
Telihold csillan a hatalmas folyó felkavaró vizén
Tündehaj hullámzik a tetején.
Egy fa mögül figyelem ahogy a fájdalmak gyöngyeit fűzi egy végtelen láncra,
Majd csókot hintve a sötét bogyókra a nyakába aggatja az összes kínt.
Szentjánosbogarak repülnek a hajába,
Egy picit elmosolyodik
És fekete könnyek folynak le az arcán miközben elkezdi sikítani a világ leggyönyörűbb babonázó dallamát.
Megdermed a vérem
Lerogyok a selymes fekete fűbe
És farönkként lerogyva, éjsötét könnyeket kisírva ájulok el a gyönyörűen borzasztó jelenségtől.
Szerelembe estem
Egy szurokként ragyogó perzselő virággal
Kilenc óra tájt kimegyek a városba
Felduzzadt ajkak
Levegőt kapkodni;
Törölgeted a pollent a szemedből
Mert az összes darázs ki akarja kaparni az éltető elixírt a halott vermeidből.
Tíz óra tájt egy mezőre érek
Nem látok
Zümmögés taszít a mélybe
És vért okádva nevetek amíg észre sem veszem, hogy egy hatalmas virág nyársalt fel a szívére és kiszipojozza az összes nektárt a lelkemből.
Nem élek már
A szemeim ételként végezték
A lelkem italként szolgálta a természet leggyönyörűbb virágát
És humusszá válva olvadtam bele egy fába, hogy a holnap érkező kutya rám tudja üríteni a szervezete által kihányt mérgeket.
Úgyis felszívom.
YOU ARE READING
Gyönyörű halálok
PoetryModern gondolatok szomorúságról, csalódásról, dühről, szerelemről és egyéb finomságokról, egy látványosan szenvedő leányzótól. Ne ijedj meg, neked nem fog fájni. Nekem annál inkább:)
