Gyönyörű halálok

A hős Krúbi

ÚRISTEN, KRÚBIT NYOMJATOK
A kérés a dj számára parancs és megindul az indulatkezelési terápia.

A társaság hatalmas
Minden asztalon rózsaszín csillámos porcsíkok húzódnak az eldőlt poharak mellett, melyekből kifolyni látszik a maradék agyzsibbasztó folyadék, ami a jókedvért felelős.
Az élet kellemes bűze járja át a házat a tüdőkkel együtt, mert tiszta levegőhöz már alig jutsz hozzá. Az összes elfogy, mert már csak a szennyet érdemeljük.
Érzelmesen vonagló testek hulláma tölti meg élettel a halott házat, melynek oldalairól csöpög a fekete szurok, ezzel elzárva az összes kijáratot és levegő forrást.

12óra
A felhős égen megjelenik a tökéletes, végtelen pontból álló telihold hatalmas körvonala
Hirtelen elhallgat a ház
"Majd mindenki felkiált hogy,
NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE~"
És vérfarkasok keserű, segítségkérő hangjához hasonlító vonyítás zengi be az egész vidéket.
A hang kijut a házból,
A kilélegzett szén-dioxid nem.

1óra
Húsz emberből mi ketten elmentünk aludni.
Három rágyújtott
Öt egy ördögi körben ülve smárol, minden fél percben párt cserélve, hogy minél több élvezetet szerezzenek rövid időn belül, miközben az egy, mindig kimaradó egyén mániákus, ijesztő vigyorral, lihegve, nyögve élvezi a látványt és arra gondol, hogy épp melyik gyönyörű élvezkedő egyénnek "kúrná telibe a torkát."
Alattuk kezd egy kicsit nedves lenni a föld, ezért a maradék tíz táncoló ember arrébb húzódik, felnyomja maxra a hangerőt és sikítva, a tüdejüket kiköpve ugrálnak tovább.
A három cigiző az asztal mellett ül nyitott szájjal, szürke torokkal, eres szemekkel.
Nekik már nem jutott több levegő.

2óra
Lassul a tömeg, szűkül a ház.
A táncolók agya kezd elborulni
A hangos zene annyira zavarja a fülüket, hogy az egyensúlyérzékükkel is kezd baj lenni.
Három ember nem bírja tovább, ezért vonagló testtel rogynak le a táncolók között, hogy azok kitaposhassák az adrenalintól kimerevedett szemüket és kettézúzzák a már amúgy is károsodott agyukat.
A maradék hét ember vértócsákban, végtag dombokon táncolva üvölti tovább a szöveget, mert még nem elég hangos a ház, viszont "nincs gond baba, rakhatsz rá."

3óra
A földön elterjedt a nedvesség.
A fiatalság gyönyöreit élvező quintet körül egy hatalmas buborék alakul ki a halottak véréből és a belőlük áradó nedvekből.
A ruhák a földön hevernek,
Az egymásba gabalyodó testeket nem takarja semmi, csak a magukra erőltetett álca, mely a megfelelési kényszer kínzó erejének köszönhetően jött létre.
Szégyentelenség uralkodik a rózsaszín buborékban.
A táncolók hangja és a zene elnyomja a keserédes nyögéseket és a szenvedő levegőkapkodást, ezért senkinek nem tűnik fel, hogy mikor kipukkan a buborék, öt egymásba fonódó test hullája terül el a földön, melyeket egy "elévült ösztön vitt a vesztükbe."
Annyira ki lett szívva az élet a testnek nevezett húsburkukból, hogy fennakadt szemekkel, csontsoványra fogyva váltak felismerhetetlenné.

4óra
A telihold eltűnik,
A nap kezd felkelni, ahogy az életben maradtak elméje is egyre tisztábbá válik.
A szobában 11 halott fekszik szerteszét, de senki nem veszi észre.
Mindenki a hirtelen jövő folytogató érzésre kezd koncentrálni.
Ijedten nyúlnak a zsebük felé, kiszórják a maradék csillámport a földre és állatként, fejjel végigcsúszva a földön próbálják visszahozni azt a kis endorfint, de nem sikerül. "Az előbb itt volt, zsupsz, mostmár nincs veled."
És ordítva, a szemüket vájva kezdenek el hemperegni a vérben, mígnem elfogy a maradék levegő is és örökké megdermedve kezdik figyelni a lámpák világosságát.

5óra
A zene elhalkul
A nap beragyogja a sötét házat, melynek melege leolvasztja a szurkot az ablakokról.
Vége a lejátszási listának, ahogy a 18 földön fekvő húscafatnak is.
Az izzadtság bűzét átveszi valami ennél is rosszabb. A rothadó hús szagára szállnak be a legyek a szabaddá vált ablakokon át, hogy elkezdjék falatozni a tápláléklánc legaljára került életképtelen férgeket.
Ketten maradtunk.
A hullák szaga elér a szobánkig az ágy mellé, ahol egy felborított síró sámli próbál menekülni az utolsó csapás elől.
Húsz centire a föld fölött két pár gyönyörű, csillogó tiszta cipő lebeg.
Nincsenek vérfoltok,
Nincsenek zajok
Nincs élet
Csak két lampionként lógó szerelmes várja a megváltást, ami biztosan rájuk fog találni.
Mert "milyen jó,
Hogy a végén mindig győz a jó."